Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kovács János: Születőben a világ első alumíniumipari múzeuma

kereskedelmi és ipari szakembereik számára és állandó kiállítás az iparág legújabb termékei iránt érdeklődő látogatók részére. Később pedig - megtartva a fenti szerepkörét - szerves részét alkotná a felépülő múzeumnak.

(A Fejér megyei Hírlap 1971. július 4-í y,A világon az elsőként: Önálló alumíniumipari múzeum Székesfehérváron” című Cikkéből).

A magyar alumíniumipar úttörőinek hangszalagra rögzített emlékeiből:

, Amikor én 1920-ban kijöttem Romániáiból és Tatabányára kerültem mérnöknek, akkor a Balás nékem elmondta, hogy 1919-ben a 133 napos Tanácsköztársaság meg- bukása után ő kenyér nélkül maradt, mert tagja volt két bizottságnak. Amikor aztán ezek a bizottságok feloszlottak, nem volt neki mit csinálni, akkor eszébe jutott, hogy lént a bihari bauxitkutatásdknál. . . rájöttök, hogy a vörös agyag az a hauxitta! valami rokonságban van, s ahol vörös agyag van, ott hauxitnak is kdll lenini. Itt megkapott egy térképet, amelyen Gánt körül több helyen fel volt tüntetve, hogy vörös agyag található. Hát mit csináljon, nem volt munkája és elhatározta, hogy megkutatja ezt a vörös agyagot”.

(iBajkó Andor nyug. bányamérnök Balás Jenőtől, a magyar bauxiit egyik legelső kutatójáról mondott emlékeiből.)

(„A magyar timlfiöldgyártás megvalósítására paradox módon az 1930-as évek elején fellépett súlyos gazdasági válság adta meg a lehetőséget, ugyanis Németországban Beróburgban az Alumiíniumérc Bánya- és Ipar Részvénytársaság 1932 elején megvásárolt egy csődbe került és leállított kis timífölldgyiárat és azt 1932 áprilisában ismét üzembehelyezte, mert csak így nyílott lehetősége a technológia elsajátítására. A gyárat 1933 júniusában leállították, leszerelték és a berendelést Magyaróvárra szállították, itt a volt lőporgyár egyik kiürített üzemrészében 1933. deoerúber 21-én a gépek kirakásánál foglalkoztatott 8 dolgozó létszámát 32-re emelve megkezdték annak felszerelését. Az első magyar timföldgyárat 1934. június 17-én helyezték üzembe mintegy száz fizikai és összesen hat műszaki és adminisztratív dolgozó létszámmal. Az alumíniumlhidráit- termelós 1934. augusztus i-én indult meg, ezt kezdetben egy budapesti kerámiai gyárban samott tokokban körkemencében égették ki alumíniiumoxiddá, illetve timfölddé. Az első világviszonylatban is új típusú timífiöldlkalcináló kemencét csak 1935-ben helyezték űzőmbe íMagyaróvárott.

(Batta Lajosnak, a magyar timföldgyártás megindítójának visszaemlékezéséiből.)

„A Csepelen létesített legelső alumíniumlkohó kapacitása a kezdeti 1000 tonnáiról - a bővítések során 54 darab 24 kiiloamiperes kádat építettünk be - felfutott évi 5000 tonnára. Ezt a kapacitást 1943-ham értük el. 1944-ig ment az üzem zavartalanul, addig, amiig a bekövetkezett bombázások súlyos üzemzavarokat nem okoztak. 1944. április 3-án a bombaüámadás következtében a kádcsarnok lefagyott, de utána sikerült újra üzemibe helyezni a kohót. Sókkal súlyosabb zavart okozott az 1944. július 27-ii bdmbatáma- dás, amikor egy 24 íkiloamperes egységünk telitalálatot kapott. . . Ekkor oly súlyos sérülés érte a kohót, hogy az újbóli üzemibe helyezés nem vált lehetségessé.

A timföldet a megindulástól kezdve a magyaróvári gyárból kaptuk, melyet Barta Lajos vezetett.

i('Dt. Becker Ervinnek a csepeli kohó főmérnökének emlékezéséből).

„Az alumínium termelése 1930-ban 700 tonna volt összesen és az alümíniumifo- gyasztás nem érte el az 1000 tonnát. Összehasonllításkómt Magyarország ailumíniumfo- gyasztása ma több mint 100 000 tonna, az alumíniumkohászat pedig messze túlszárnyalta az ákkori számnak az ötvenszeresét. . .

Ez a kis kék könyv 1942-ben jelent meg a csepeli művek kiadásiában. A címe: Alumínium kézikönyv és ez a kézikönyv alapította meg talán az ákkori miagyar alumíniummal foglalkozó feldolgozó irodálomnak széles körét.. .