Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - SZEMLE - Bodri Ferenc: MA 1916-1925
king Eggelingé, Arpé, Kassáké, Moholy-Nagyé és másoké követi), utóbb a „kelet-európai avantgarde” vezető fóruma. Kontaktust keres és talál az expresszio-nizmus, a konstruktivizmus mestereivel és központjaival (Der Sturm, De Stijl, Die Aktion, az orosz hasonlók, a Bauhaus, Le Corbusier, némellyel kapcsolatban állottak már a budapesti években is), soknyelvű és nagyobb alakú számaiban a folyóirat (az említettek mellett) Kurt Schwitters, Hans Richter, Léger, Picasso, Gleizes, Theo van Does- burg, Man Ray, Pumi, Mondrian, Tatlin, Liszic- kij, a holland aktivisták, az orosz avantgarde mesterek, a ,,bauhauslerek” munkásságát, képeit és írásait, a róluk szólókat publikálja. Hasonlóképpen szélesedik irodalmi tájékozása, bár egyre inkább a képzőművészet válik a lap főterületévé. Blaise Cendrars, Tristan Tzara, Majakovszkij, Cocteau, Pierre Rever- dy, a festők írásai, egy „francia antológia” (Illyés Gyula, Szegi Pál fordításai) és sok név képviselhetné még a bécsi évfolyamok „világ- irodalmi profilját”. Kassák tárlatokkal és kiadványokkal feladatának tartja az emigrációba kényszerült modern magyar művészet ápolását, kiállítást rendez 1920 novemberében elsőül Uitznak; megjelenési lehetőséget biztosít mindazoknak, akik az éltető levegőt vesztették el az emigrációval (Simon Andor, Déry Tibor, Gáspár Endre, Illyés Gyula, Németh Andor publikál rendszeresen itt; Ugyanakkor ebben az időben bontakozik ki Kassák allkoto képzőművészeti munkássága (festmények, kollázsok, metszetek), tipográfiai művészete (könyvcímlapok, a MA technikailag is megkonstruált szedéstükrei, változó címlapjai), hasonlóképpen Moholy-Nagy Lászlóé is. Az emigráns magyarok közül Uitz és Bortnyik után itt jelentkezik Péri László és Molnár Farkas metszetekkel, címlappal, épülettervekkel. 1922-ben megjelenik az Új Művészek Könyve, benne a század két tizedének modern seregszemléje, különszámokban a berlini nagyszerű kiállításon megismert orosz művészek, később a németek, hollandok, franciák. „Jóformán nem volt olyan jelentős művész, aki írásban vagy reprodukcióban nem adta volna le a névjegyét. . (Kassák). Itt válik ismertté Kállai Ernő (Mátyás Péter) esztétikai munkássága, a nagy belső viták és látványos elszakadások (Uitz, Barta Sándor, Bortnyik stb.) pergőtüzében, új orientációk és kapcsolatkeresések között. Természetes és érthető folyamat indul: az elvesztett anyanyelvi, mozgalmi és közösségi nosztalgiák mélypontjain, nehéz egzisztenciális körülmények között érvény es ülnek a diaszpóra mozgástörvényei. A gyérebben megjelenő és mindinkább (talán anyagi eredőkből?) „nemzetközivé” váló számok már új orientációkat is sejtetnek, 1924/25 táján elsősorban a hazatérés, a munka itthoni folytatásának szándékait. A visszatelepülést Kassák és Nádass párizsi útja előzi, itteni előadásuk, személyes megismerkedésük a korábbi munkatársakkal: Le Corbusier-vel, Tzarával, Léger-vel és másokkal, az előadást a párizsi magyar munkások kérik és szervezik. Budapesten 1926 májusában a Tisztaság Könyve, októberben a szerzője jelenik meg. Az utolsó MA-szám (X. évf. 3—4.) Bécsben, 1925. június 15-én. „Kassák soha nem volt öncélú, még az ún. ,izmusok’ idején sem, hiszen a gyáva kispolgári egyezkedő szándékot utasította el és azt a bágyadt humanizmust, ami nálunk mindenfajta konzervativizmus melegágya volt. Küzdelmeit nem a valóság felett, nem a valóság alatt, hanem a valóságban harcolta végig. És akik ennek a küzdelemnek tanúi voltak, tudták, hogy Kassák nem önmagáért, hanem a közösségért harcolt...” Bálint Endre itt idézett mondatait is igazolja - többek között - az új Kassá kdei adván y, a folyóirat reprintje, a modern magyar kultúra talán legizgalmasabb fejezetének forrása és dokumentuma. Amelynek megszűnésével egy korszak zárult Kassák, de a magyar irodalom és képzőművészet történetében is. A kiadvánnyal éppen ennek a korszaknak a feltérképezéséhez láthatunk végre alaposan hozzá: ismerjük a szintvonalakat. Nemrégiben az Életünk lapjain foglalkoztunk a MA 191l8/19-es világnézeti különszámaival, a hasonmásban ezek közül három található. Mi akkor ötöt ismertettünk, ötödiknek az 1919. május 1-i különszámot tartva, Bortnyik szép metszetével, a MA művészeinek ünnepi köszöntőjével, Kassák, Újvári Erzsi, Reiter Róbert, Kahána Mózes, Barta Sándor, Szél- pál Árpád, Hercz György írásaival, a május 2- án tartandó propaganda-előadás programjával. Ezt a számot a hasonmásban ismertük meg, innen a 2. és 3. hiányzik. Azóta Bortnyik Sándor szíves közléséből (példánnyal ő sem rendelkezik) kiderült, hogy a májusi előtt volt egy valóban „ötödiik” különszám is. 1919. március végén vagy április elején jelent meg, a Tanács- köztársaságot ünnepelte, címoldalán Bortnyik Vörös Nap-metszetével, amelyről utóbb az ismert olajkép készült. Bortnyik egy spanyol nyelvű változat (Remenyik Zsigmond adta ki Dél-Amerikában egy chilei lap vállalkozásában) szakadozott címlapját őrzi (a metszetet), amelyet Ferdinandy György is közöl, a strass- bourg-i egyetemen készített és itt megjelent (1968) disszertációjában. A facsimiléből hiányzó két különszám mellé íme egy harmadik; a történetet csak azért írtuk le, hogy bizonyítsuk: lenne még tenni- és kutatnávaló. Mikor a végre hozzáférhető MA feletti örömünket regisztráljuk, meg kell jegyeznünk azt is, hogy szívesen láttunk volna valamelyik .tábla mögött egy elemző tanulmányt (akár Kassákét), egy összevont tartalom- és képjegyzéket, névmutatót, hasonlóképpen egy bibliográfiát is: 376
