Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Gárdonyi Béla: Honismeret - középiskolás fokon
Kisbodakhoz a táboréiet sóik érdekes eseménye 'fűződik. Egyik este itt tartottunk tábortüzet a falu fiataljaival együtt, s itt került sor a hasonló gyűjtő utak szokásos ünnepélyes perceire: amikor a kutatóik bemutatják az összegyűjtött kincseket azoknak, akiktől kapták. És Küsbodakra látogatott dr. Ortutay Gyula is, bogy a tábor lakóival való mosonmagyaróvári beszélgetés után tanúja legyen egy ősi hagyomány újjászületésének. A régi szokás szerint az aratás végeztével kalászból és mezei virágból koszorút kötöttek, és ünnepélyes külsőségek között átadták a földesúrmak, vagy annak a nagy- gazdának, akinél arattak. A feliszabadulás után kiveszett szokás csupán a tsz megalakulásának évében támadt föl egyszer. Most ismét megkötötték a koszorút, és átadták a szövetkezet elnökének, a régi rigmust pedig átalakították, hozzáigazították a megváltozott élethez. (A rigmust érdemes idézni. Bár az aktualizálás nem éppen tökéletes, még túlzottan őrzi a régi szöveget, ropognak a vers eresztékei, és némiképpen anakronisztikus is; mégis: éppen a születés pillanatában ragadtunk meg egy újjáalakuló, formálódó szokást kísiérő rigmust. „Szépen virradt fel ránk ez napnak reggele / szívünk méltó tisztelettel van irántad telve / Hogy kegyes szivedet megörvendeztessük / Mi is idejöttünk méltó (kívánsággal / Áldjon meg az Isten ezer áldásával / minden bő terméssel / sok friss egészséggel / Éljen az etkiökünk!”) Az irodalmi szakcsoport Kisbodaik monográfiájához egy felméréssel járult hozzá: azt kutatták; hogyan ól az irodalom a mai faluiban; kit olvasnak és miért, mire emlékeznek otlvasmányaikból, hogyan függ össze az anyagi helyzet, az iskólai végzettség és a könyvolvasás, vásárlás. Bz a szakcsoport készítette ©lő a Győr-Sopron megyéből elszármazó költők munkásságát ismertető irodalmi estet is, amelyen Simon Lajos és Hárs Ernő voltak a tábor vendégei. Szomorú jubileum esett a táborozás idejére: 1946. augusztus 12-én hántolták kii Radnóti Miklóst az ábdai tömegsírból. A csoport tagjai kis műsorral emlékeztek meg a költőről, és megkoszorúzták a tömegsír helyén emelt emlékművet. A földrajzi névgyűjitő csoport Lébóny és Mosonszantomiklós határában tevékenykedett: a több mint ötszáz név feldolgozása a Magyar Tudományos Akadémia által szorgalmazott névgyűjtő munkának jelentős része. A szociológiai kutató csoport munkája egy érdekes és aligha ritka problémára hívja fél figyelmünket. A terv szerint a imosioinirnagyarávári Műanyagfeldolgozó és Kefegyártó Vállalat munkásainak életmódját kutatták a gyerekek személyes (beszélgetések és régi dokumentumok segítségével. Az egykorú fogkefegyár munkásai a felszabadulás előtt az átlagosnál jobban fizetettek közé tartoztak, és a tulajdonos számos szociális intézkedéssel próbálta fékezni a munkások szervezkedéseit. Ezek az intézkedések, amelyekre jól emlékeztük a mai munkások, és rá is mondták a magnóra, sehogy sem férték bele a diákoknak a kapitalistákról, kapitalizmusról kialakult meglehetősen egyoldalú és sablonos, közhelyszerű képébe. Az egyoldalúságért és a leegyszerűsítésért (a 'gyenge ünnepi beszédek és rossz vezércikkek mellett) alighanem elsősorban a kényelmesen sziimplifi- •káló iskolai oktatás felelős; jó lenne, ha megtakarítanánk fiataljainknak az ilyen konfliktusokat, s jobban segítenénk őket, hogy az új ismereteket könnyebben helyezzék el addigi ismereteik rendszerébe. A munkásmozgalmi csoport a levéltári kutatás módszerének elsajátítása mellett Mosonmagyaróvár munkásmozgalmának kutatásával, feldolgozásával foglalkozott; munkájuk látványosabb része Bardócz Belláinak, a Magyar Tanácsköztársaság helyi vezetője emléktáblájának leleplezése volt a mezőgépgyárban. A krónikások a tábori újság szerkesztése mellett Halászi község egyéves krónikáját állították össze, a tsz-törtánószek a hádatwári szövetkezet majdan megírandó történetének alapjait rakták le. Ezenkívül értékes leletük az a földmérő lánc, amellyel az 1945-ös földosztás idején széjjelmérték a Hóderváry grófok birtokát. 547
