Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Horváth Anita: A Vashegy kincse
felkutatott készletünk. Omilasztásos fejtéssel, felülről haladunk lefelé. Szerencséjük lesz, mert a Gyűrűs brigád épp most készül robbantáshoz. Kettéágazik a folyosó. Az egyik vágatból gyomorig hatoló berzenkedéssel csattog a kalapács, a fal kijelölt szelvényében 15-20 hellyen is lyukat fúrnak. Permetező porlasztóval működik a gép, a víz rögtön leköti a szilichimdioxid porát, nehogy szilikózist okozzon. Gyűrűs István lőmester, csoportvezető vájár irányítja a robbantást. A furatokban elhelyezik a gyutacsokat. Paxifctal omiasztják a falat. Vékony drótok futnak le a szürkésfehér szelvényről, s kábelben találkoznak.- Harminc méterre eltávolodni! - engedelmeskedünk a parancsnak, szaporázzuk lépteinket. Dcsszertcs doboz nagyságú a robbantógép. Várjuk, hogy feltöltődjön. A dobozon piros fénnyel villog a jelzőlámpa. A lőmester elfordítja a kulcsot. . . Detonáció, leomló kövek robaja, dobhártyánknak feszül a légnyomás. Kialusznak a lámpáik. Telített csend. Hamarosan gyufa lángja lobiban. A füst felszorul az ereszkékbe is. Tizenöt perc alatt kiszellőzilk a vajait. Zúgnak a ventillátorok. Csípős, fojtós a paxit nitrózuis gáza, káros a szervezetre. Még jobban eltávolodunk.- Pedig ez most már istenes. Látta volna, hogyan kezdtük 20 évivel ezelőtt, Antal Miklóssal, Antal Istvánnal, meg Sipos Bélával. Ötkiilós kalapácsokkal döngettük a falat és kanalaikkal váj tűik a követ. így fejtettünk a Diós táróiban, a bejáraitól még most is ott áll a diófa. 194 9-ben a bányanyitáskor ők voltak az első bányászok. Azóta a begy belsejébe szerteágazó, 6 kilométer hosszú, többszintes alagútdiálózatat építettek.- Most 46-án vagyunk, az őrlőüzemben dolgozókkal együtt 72-en. Két évvel ezelőtt még ioo-on felül volt a létszám. Azóta megfogyatkoztunk. A fiatalok inkább a tsz-t választják, vagy beutaznak a városokba. Pedig a gépesítés óta itt is jobbak a körülmények. A vágat kitisztult a füsttől, a bányászok erős kézfogással búcsúznak és visszatérnek a beomlott többköbméteres falhoz, melynek poros, mázsás rögjeit légkalapáccsal aprítják, csillékbe lapátolják. A háromórás föld alatti kaland végéhez közeledünk. Az alsó szintről meredeken visz fel a lej rakna. Innen csak apró fénypontnak látszik a kijárat, az akna közepére érve már világos ablákkiá tárul, s amikor kilépünk a szabadba, szinte súlytalanságot érzünk. Sokáig ihunyorgunk, szemünket szúrja az éles fény, de testünkben jóleső köny- nyedség árad szét, s ‘ha a-sok ilaj torj amászá.stó 1 nem lennénk fáradtak, szívesen vállalkoznánk hegymászásra. így ibányászszamimel zöldebb az erdő, aranyosabb a napfény, és olyan mohóm szívjuk a friss levegőt, mint forrásvizeit a szomjas turista. A felsőcsatára bányától alig 15 méterre öreg épület emelkledik. Valamikor malom volt, most feldolgozó üzem. Előterében szín szerint válogatják a osilláklből kiborított darabos talkuimot, külön a szürkéset, külön a sárgás!ebéret. Arányosan keverve jut a törőbe, majd aprítás után a Prall őrlőberendezés tartályába ikerül, áhonnan egy vibrátoron át automata adagolja a gépbe. Tavaly 13,5 ezer tonna itallkumoit szállítottak el az üzemiből. Az idén 15 000 tonna talkuimira számít az ország. A zsíros, tapadó?, finom por a mezőgazdaságban használt vegyszerek Vivőanyaga, melyet míg a ■felsőcsatára bányát meg nem nyitottak, külföldről szereztünk ‘be. Komoly vevőjük a Budapesti Vegyiművek, a Vegyipari Készletező Vállalat, a Nitrokétniai Vállalat, de a megrendelők között van a Csepeli Fémmű, a Mészművek, a Lakik- és Festékipari Vállalat. Az ötvenes évek elején 3-4 ezer tonna talkumot őröltek köves malmokkal, azóta fokozatosan gépesítették, korszerűsítették az üzemet. Zsákos porszűrő berendezést vá349
