Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Maros Dénes: Kószálás ipari partokon. IV.

szülőföldünk MAROS DÉNES Kószálás ipari partokon IV. A „magyar arany” Vagy tizenöt évvel ezelőtt kannásaként kerültem életemben először közel a „magyar arany” születéséhez. (Vélem, a „magyar arany” megjelölés sokunkban 'egyértelműen az alumíniumot idézi fel. Legalábbis emlékezeteim szerint tanáraim minden esetiben így emlegették, s a diák ha adott valamit stílusára, némi büszkeséggel idézte is ta­nára szavait.) Sopronból busszal Ajkára utaztunk, ahol hivatalos program ,szerint •meglátogattuk az üveggyárat és váratlan ajándékként 'beléphettünk a timföld- és aluminiumko'hóba. Hazafelé azon töprengtem, hogyan jöhetett rá váliaiká az átváltoz­tatás módjára, hiszen a barnát aligha árulja ,eil a szemlélődének a benne rejlő fehér port, vörösen folyó nyerst ámet és a megdermedt alumíniumot. Mára - kevésbé fogékonyain a csodálat iránt - elfogadom a természet és az emberi elme találkozásainak, küzdelmeinek eredményét, leplezni tudóim izgalmaimat, ha váratlanul ér is a látnivaló. Azt hiszem, ma tárgyilagosan lőhetek laikus króni­kása a folyamatnak. Indulás előtt felületesen felkészülök az alumíniumgyártás hazai történetéből. Meg­tudom - helyesebben ismét megbizonyosodom felőle -t, hogy Magyarország szegény természeti kinosefcben, különösen vas, szén, fa vonatkozásában. Az egyedim viszony­lag nagy mennyiségben található bányatermékünk a barnát. A második világháború előtt bauxitfcént vagy jobb esetben timföldként értékesítették, elsősorban a nemet érdekek figyelembevételével. Timföldgyárunk először Magyaróváron üzemelt, (alumí­niumot először 1930-ban a csepeli kohóban csapoltak. A kohó kapacitása 1938-iban is mindössze 2000 tonna. Erre alapozhatott a hazai alumíiniuimfeldo 1 gazó ipar. Az­tán következett a székesfehérvári hengermű építésének gondolata 1940-ben, valamint a Magyar Bauxitbánya Részvénytársaság, amely Ajkán hozzálátott a timföld- és alumíniumfcohó építéséhez. És ekkor beleszólt a háború. A MBRT 'részvényeinek egy- harmada német kézbe került, a sürgető hadi igények egyrészt siettették a székesfehér­vári építkezést, másrészt kiöregedett gépekhez juttatta a gyárait. Akárhogy' vesszük, nem valami fényes kezdet. A Halimba-Öcs közötti utat vastag vörös porréteg fedi. Több tonnás teherau­tókról rázódott le, miegüli az árökmenti ibokrókat, sápasztja a füvek zöldijét. Maga az út gödrös, megviseli a szünet nélküli teherforgalom. Öcs mellett külszíni fejtés zaj­325

Next

/
Oldalképek
Tartalom