Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Maros Dénes: Kószálás ipari partokon II.

- Valójában a győri törekvések mindig is a járműgyártásra irányultak. Érde­mes áttekinteni a gyár történetét. Teherautót, személyautót, repülőt is készített a va­gongyár, és azok az autók a korabeli követelményéknek megfeleltek. Most a motor- igény, a futóiműigény időben egybeesett a gyár fejlesztési igényével. Ha történetesen nem lennénk részesei a programinak, valamilyen fejlesztésre akkor is áldozni kellett volna. Más kérdés, hogy a győri gyár verifikálás fejlődésének sajátos, a hazai ipar struktúrájából fakadó okai is vannak. Ugyanis nem törvényszerű, hogy a mi gyárunk­hoz acélöntöde tartozzon. De a kooperációs gondok akadályoznák a motorgyártást, tehát, iha 'kényszerűségből is, de belső ellátásról gondoskodunk. Irány a motorgyár. Az igazgatási főosztálytól kapott kísérőmmel elhaladunk a kovácsüzem mellett. Az egyik legrégibb épület. Az udvarra is fcihallatozik a lezu­hanó kalapácsok hangja. A falak kívül-ibelül iszürkésifeketék. Az ablakokat vastag piszokréteg fedi. Akár mindennap moshatnák, akkor se lenne különb.- Majd az üveges hoz tisztát - mondják. Valamivel bővebb meséből megtudom,, hogy helybéli történet csattanóját idézik. Állítólag valaki egyszer szóvátette a pisz­kos üvegeket. „Mikor tisztítják?” - kérdezte. „Majd, iha kitörik, tiszta lesz. Helyette.” Balra nevezetes kémény áll - tetejéről készült fotó a gyár makettjéhez. A motorgyárba ott lépünk be, ahol az anyag is érkezik.- A fémeket itt megtisztítják - hallom a tájékoztatást. - A megmunkálandó fe­lület csupaszon marad, a többit védőfestékfcel vonják be. Targonca dudáját nyomják türelmetlenül. Elálljuk az utat. A targoncás morogva:- De sok ráérő ember van - mondja maga elé, ahogy elgördül mellettünk. Azt hiszem, ezért fog el rosszérzés, valahányszor üzemiben keresem a „témát”. Soha sincs módom a védekezésre, és valóban ráérős léptekkel bolyongok a gépdk kö­zött. A csarnok, ahol a „mosott” fémeket gyötrik, első pillantásra áttekinthetetlen. Nem értem a folyamatok sorrendjét, nem tudom, .mit miért pakolnak a polcokra, az­tán másik targonca fékez, az is rakodik, a gépek mellett polcsor mozog. Pedig ez a csarnok a lehető leglogikusabb felépítésű. Amikor elkészült, a külföldi szakemberek is elégedetten szemlélték. A késztermék, a MAN-licensz alapján gyártott Rába-MAN motor pedig tudja mindazt, amit buszba, nagy tehergépkocsikba szerelt motoroktól elvárnak.- Itt az alumínium részek forgácsoló munkáit végzik - mondja kísérőm. Fele­mel egy hengert:- A legszebb forgácsoló munka. Valamikor esztergályos voltam.- Mit kíván az itt dolgozóktól a korszerű technológia?- Kitől mit. Nagyobb részük betanított munkás. Nekik beállítják a gépet, meg­mondják, milyen színű polcon érkezik az anyag, ,milyen színűre kell visszaitannie. Van néhány művelet, amit jól képzett szakmunkásnak kell elvégeznie. Egy-egy szalag zárt rendszer, a végén és esetleg közben is minőségellianőrökkel. Valaha a szerszámgépgyárban vidám fickók dolgoztak. Speciális tréfájuk volt, - ha valaki kinn felejtette a cigarettatárcáját, odaforraszüották. Mondom a kísérőmnek. Legyint:- Sokat beszélnek.- Mondja, mit ér ilyen gépsoron a kiugró teljesítmény?- Mire gondol?- Valaki százötven százalékot csinál.- Nem lehet. A krónika szerint a mai napig a vagongyárhoz fűződik a legnagyobb magyar esztergályos eredmény. A sztálini műszak idején Baranyai András, a vagonműhely esztergályosa hatezer százalékon felül teljesített. A „Rába” 1949. december 1 i-i szá­140

Next

/
Oldalképek
Tartalom