Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - SZOMSZÉDAINK - Görcsös Mihály: Batsányi szelleme tovább él Kassán
A Batsányi emlékest érdekessége volt még az, hogy több mint negyvenévi levelezés után ekkor találkozott először Illyés Gyula, Fábry Zoltán és Forbáth Imre. Talán nem véletlen, hogy a haladó eszmék neves magyarországi képviselője Kassán ismerkedett meg személyesen is csehszlovákiai íróbarátaival, éppen a nagy forradalmi előd emlékestjén. Rajtuk kívül részt vett még ezen az emlékesten Erdélyi János két unokája: D. Erdélyi Zsuzsa és T. Erdélyi Ilona és Fodor András. A kör a Batsányiról szóló emlékestjét Rozsnyón is megrendezte, majd író'— olvasó találkozót tartott Királyhelmecen, végül Fábry Zoltán stószi otthonában találkoztak magyarországi íróvendégeink a csehszlovákiai magyar irodalom néhány képviselőjével. Maga Fábry Zoltán nagy jelentőséget tulajdonított ennek a találkozónak, mert mint a pozsonyi Irodalmi Szemlében megjegyezte: „Illyés Gyula azon kevesek egyike, aki meglátva minket, nem írta le népünk és irodalmunk számlájáról létünket és hangunkat, de mellénk állt és felemelt. Illyés Gyula hozzánk jött, hogy velünk maradjon.” Mi még csak annyit szeretnénk ehhez hozzátenni, hogy ez a találkozás és a kölcsönös eszmecsere még jobban elmélyítette a nagy magyar író iránti tiszteletünket s azóta még inkább a szívünkhöz nőtt. Még ugyanez év október végén a kör a CSEMADOK-kal és a szlovák művelődésügyi szervekkel együtt megemlékezett Bartók Béla halálának 20. évfordulójáról, melynek művészi jelentőségét fokozta a zeneszerző özvegyének, Pász- tory Dittának személyes közreműködése. Rajta kívül Comensoli Mária, Sándor Judit, Lendvai Ernő, Szűcs Lóránt s a Tátrai vonósnégyes európai színvonalú művészete tette ezt az estet felejthetetlenné. Az est sikeréhez hozzájárult szereplésével a járási szlovák tanítói énekkar és a kassai rádió zenékara is. Ez az est példája volt annak, hogy Bartók művészete egyformán áthatotta a magyai és szlovák közönséget a népek testvérré válásának szellemében, amint azt Bartók az összes Duna menti néppel kapcsolatban hirdette és vallotta. A következő év tavaszán, 1966 március elején népballada-estet rendeztünk. Tekintettel arra, hogy előző rendezvényeink egy-egy kiváló irodalmi, illetve zenei személyiség nevéhez fűződtek, azért úgy gondoltuk, hogy ez alkalommal az egyszerű nép közösségi költészetéből a népballadák világát mutatjuk be a hallgatóságnak. Ezt annál inkább fontosnak tartottuk, mivel a népköltészet értékelésekor látjuk azt, hogy az egyszerű nép — főleg a parasztság — olyan költői alkotásokat hozott létre, amelyek méltán felveszik a versenyt a hivatásos irodalom, költészet és zene legszebb alkotásaival is, mind tartalmi, mind esztétikai szempontból egyaránt. Az est előadója Vargyas Lajos volt, aki ismertető előadásában a magyar népballadák történelmi hátterét egészen újszerű megvilágításban mutatta be a közönségnek. Legszebb népballadáinkat Török Erzsébet és Jancsó Adrienne művésznők tolmácsolták valóban a művészi színvonal legmagasabb fokán. Arató Pál zongoraművész kísérete biztosította a harmonikus egységet. A népballada-estet Kassán kívül még három vidéki helyen is bemutattuk. Mindenütt telt ház fogadta a vendégművészeket. A népballada-est után ketten (Béres Józseffel, a kör elnökével) részt vettünk Szolnokon az országos honismereti értekezleten. Körünk ugyanis a honi - mereti mozgalomban is tevékenykedik, s egy ilyen összejövetelen sok közös probléma vetődik fel, amelyek megoldása — határon innen és túl — majdnem teljesen egyező. Azt mondhatjuk, hogy utunk tapasztalatczerzés szempontjából hasznosnak bizonyult. 137
