Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Z. Szabó László - Turi Lajos: Két arckép

gozni. Nagyon sokat kell rajzolni.. . Ennyit mondott. Ő is olyan kemény beszédű ember volt.

Meg kell figyelni minden kis részét a dolognak, és meg kell finomul rajzolni. Csak úgy lehet belőle valami, másként nem . . .

így ismerkedtem meg vele. Utána gyakrabban találkoztunk.

(És készültek a képek. A legkedvesebb témák? Itt a falon az egyik a delelő csordát örökítette meg. A barna, a fehér tehenek állnak, feküsznek. Mögöttük a kis erdő. Érdekes színekkel megfestve: a végtelenséget kifejező kékkel, a megújhodást jelentő zölddel, az elmúlást jelentő sárgával.

Földművelők, kapások munkáját ábrázolja. A családi tűzhelyet, a falut. . .)

A figurális dolgokat szeretem legjobban festeni. Az ember jól megfigyeli a mozdulatot és azt festi meg. Csak így lesz benne erő.

A velünk szemben levő kép is érdekes. A tehenes. Pásztorlány van előterében, azon van a hangsúly. Ami arrébb látható, az lágyabb, hogy ne zavarja az alakot. Ha az ember olyan témát talál, ami tetszik neki, úgy akarja visszaadni, ahogy látta.

A kapások című képen is a mozdulatok a jók. Azon igyekeztem, hogy ebben is a legjellegzetesebbet fogjam el, ami a munkát kifejezi. A krumplihámozó alakjához is ezért térek mindig vissza.

A színek pedig? A pasztellszíneket szeretem. Ezt énnekem még Rudnay Gyula ajánlotta.

Csak az érdekel, ami a munkával, a faluval kapcsolatos. Az ember arra törekszik egész életével, hogy valami jó dolgot csináljon, olyat, ami szép.

(Kezében az ecset. Háta mögött a táj, a végtelenség. Tekintete szigorú. És ezzel a szigorúsággal, ezzel a tiszta szigorxlsággal nézi a világot. A hetvenkétéves művész így festi képeit, a falu életét, az itt élő embereket, az öt körülvevő tájat.

Itt a falu, a festőnek csak ki kell nyitni az ajtót, az ablakot, s máris eléje tárul a világ . . .)

Kiss Ernő, a szobrász

(Az alkotóműhelyt Bogyoszlón egy piroscserepes házban rendezte be Kiss Ernő, a népművészet mestere. Ez a szoba valóban műhely. Az ablak alatt satupad. Rajta különféle kések, gyaluk, vésők, kalapácsok, szúró- és feszítőeszközök. Ezek a szerszámok egyidősek az emberrel. A kézhez igazodtak, és a kéz is igazodott hozzájuk. Középen egy féligkész, faragott juhász, mellette egy falusi asszony szobra.

Kiss Ernő a magyar paraszti életnek úgyszólván minden mozzanatát megörökítette. A születéstől a koporsóig.)

Itt élek a faluban, innen vettem mindent, amit láttam, és eszerint faragtam ki figuráimat.

Nagyon régen, gyermekkoromban kezdtem. Hogy mi vitt a fához? A fa volt a kéznél. És végtelenül szeretem a fát. Ez a mindenem. Akármilyet is veszek a kezembe, abban mindegyikben bent van egy szobor. Mindegyikben egy alak. Csak le kell faragni belőle a fölöslegeset.

120