Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - Gergely Ágnes: Pannon ég alatt (vers)
Gergely Ágnes: PANNON ÉG ALATT A présház alatt megfordul az út jobbra lehajtok s látom a falut a kékre csiszolt hegyi utakon idegen vagyok kíváncsiskodom ember sehol csak szőlő és akác antennák alatt homokból a ház pincék között és pannon ég alatt szürke próféta kis szamár halad gyöngyház fülével hátra-integet ez volt a tisztes plebejus-negyed ötszáz év előtt itt hagytak nyomot kordájukkal a kalmár-vándorok innen nézték a haragos időt a szelíd pékek és a bábsütők s a várból visszaszólt a zene tánc és olasz fényével a reneszánsz s amerre egy-egy kordé elhaladt utak nőttek a pannon ég alatt s barna kaftánját meghúzva magán az én ősöm is erre jött talán s ahol most én az útszélen megállt körülnézett és félve prédikált vagy az a másik az a józanabb ihol csinált szattyán-topánokat és szépanyám kis sárgaszemű nő nézte hogy kutya ne szökjön elő kicsapta játszani a gyereket és énekelt és füveket szedett s a zsoltár és a cserszag szerteszállt a dombok körül járta a határt széllel vesződött télben áttelelt a férgek nagy gyomrából újrakelt
