Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - SZEMLE - Csikós József: Kónya Lajos: Égen - földön
amely legközelebb áll hozzánk — vasiakhoz, hiszen az írások többsége itteni történeteket dolgoz fel. Kitűnően tudósít Kádár János Vas megyei látogatásáról. Frappáns riportok adnak számot arról az útról, amely megyénk minden társadalmi rétege számára felejthetetlen; a miniszterelnök közvetlen találkozásairól. Az anekdo- tázó stílus itt is sajátságos hangulatot teremt. Nagyszerűen mutatja meg azt az összeforrottságot, amely a népre és vezetőjére jellemző. A riportokban olyan emberekkel fog kezet az író, hogy úgy érzi „nem is emberi kezet, de testmeleg, szaruval benőtt taglót” szorít meg, ám ezen át is megérzi a szív döbogását. Olyanokkal találkozik, mint O. L., aki egy „olyan típus képviselője, amelyik csak van, csak beleél a világba. Amit a rendszer nyújt, az dukál, az jár neki. Ha hibázik, vagy bajba kerül, azt is elvárja, hogy versengve és kivételezve rántsák ki az összes illetékesek és illetéktelenek a bajból. Aztán ismét csak van, csak vegetál, s még ő a sértett fél, ő nem képes a rendszeren százszor inkább vállalom a gyarló próbálkozást, a tévedés iszapját, hogysem közönybe takarózzam.” nek megbocsátani.” És ez már sokkal több a krónikás tárgyilagos szemléleténél. Urban Ernő olyan krónikása a kornak, hogy egyúttal nagyszerű agitátora is. S végezetül a kötet első részéről, amely a Gyopárszőnyeg címet viseli. A messzi, testvéri Mongóliába viszi el az olvasót, olyan rokon-világba, amely messze elüt a mieinktől és mégis oly közel áll hozzá törekvéseiben, akarásában. Hiszen ott is, ha mostohább körülmények között is, ha kezdetlegesebb eszközökkel is és véznább igényekkel, de a szocializmus épül, immár negyven esztendő óta, szinte a barbárság fokáról jutnak el az emberek egy szebb, jóval magasabb rendű társadalomba, átugorva néhány fejlődési fokot. Urban ezekben az írásokban a testvérszálaikat igyekszik kézbefogni és megkötözni, két nép rokonságának, barátságának melegéből készít útirajzot. A könyv méltán nyeri el az olvasó tetszését, mint ahogyan írója a ma krónikása jelzőt. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984.) Horváth János Kónya Lajos: Égen — földön Igazi költő harcos, önmagával sem békülő szavai ezek. Mert mi adja a költészetet? Hit, szív, erő, az emberszabású valóság megmutatása, a költő kitárt értelmón-lelkén át, a teljes felszívó képesség és egyetemes alakító készség, a meglátás és megmutatás tehetsége. Valahányszor ez az erő ad újabb és újabb impulzusokat — úgy érzem — Kónya Lajosnak is. Űj kötetét, az Egen-földön-t a régi ismerettség utáni találkozások magabiztos nyugalmával veszi kezébe az olvasó, és kellemesen meglepődik. Változatosan-nyugodt kiteljesedés tanúja lehet abban a perben, ami alkotó és műéLvező között folyik a művészet tánsadalmiasultsága percétől. Hiszen magáért beszél ebben a kötetben minden sor. lltf
