Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - Urbán Ernő: A töltőtoll (Elbeszélés)
URBÄN ERNŐ A TÖLTŐTOLL Estére író—olvasó találkozó lesz a kisded: nyolcszáz és valahány lelkes községben. A járási tanács elnöke csapott fel istápomnak és kalauzomnak. Részint barátságból, részint mert épp a szabadságát tölti, és ráér passziózni. Járunk-kelünk, nézgelődünk hát, ahogy már ilyenkor szokás, s a község dereka táján egy görbe, fél patkóforma zsákutca akad utunkba. Egy kutyaszorító. De soha szebb látványt, mint a két partja. A kerítéseken valósággal kicsordul a rengeteg virág, és különösen a zin- niák, azaz szép falusi szóval: a menyecskerózsák mutatnak már-már trópusi színpompát és termetet. Mindjárt mennék is, hogy magot kunyoráljak valamelyik háziasszonytól, de a tanácselnök utánam kap, és visszahúz: — Várjon — mondja. — Ha már annyira odavan azokért a magokért, inkább majd estefelé nézünk ide vissza. — Miért? — ellenkezek vele. — Mi dolgunk van, mi olyan sürgős, hogy nem tűr halasztást? — Semmi. Semmi különös a szétnézésen kívül. — Hát akkor . . .? A tanácselnök elmosolyodik, de amit mond, semmiképp se egyeztethető össze a mosolyával. — Ott ni — mutatja —, abban a palatetős házban haragosom lakik. Bizonyos . . . Sudár Imre. Hecc, huzavona lenne belőle, ha összetalálkoznánk vele. Ez már válasz magáért, ha még úgy furcsállom is, és lépnék is tovább, de az óvatos járási főnökkel egyetemben egy kiáltás lasszóz nyakon. — Hé! Megállni! Álljanak meg! Hova az isten csudájába csámborognának maguk? A kiáltás mögülünk, a tanácsháza sarkáról harsog, és ahogy megfordulunk, látván látjuk ám, hogy egy vaskos, kezét-lábát dobáló bácsi törtet felénk. — Ö az! — közli keserves sóhajjal a tanácselnök. — Sudár Imre. Ördögöt emlegettem. Most aztán szervusz szétnézés, karhatalom se szabadíthat meg tőle. Megjegyzésre nincs idő, mert a nevét meghazudtoló telezsák forma bácsi már ott is van. — Való ez? — pöröl a tanácselnökkel. — Ej, keresztapám! Ilyen szotartó maga? Még elkerült volna, képes lett volna elkerülni, ha nem kiabálok. A tanácselnök ötöl-hatol. A jövetelünk célját, majd azt kezdi magyarázni, hogy kötve van, engem kísérget, ilyen esetre nem vonatkozik az ígérete. Csak épp a megszólítást nem véleményezi. Hogy tudniillik keresztapjának tisztelte a bácsi. Holott a fia lehetne, alig múlt harminc. Vékony, hórihorgas és a képe is csupasz. Ellenben Sudár Imre bácsi már a hatodik X-et is bízvást felróhatná 4
