Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Csordás János: Turistaszemmel Göcsejben

„Egy falu a sok göcseji település közül” — intézhetné el a felületes szemlélő. Igaz, egy a sok közül, de a legnagyobb és nagyon régi település. A csiszolt kőkor eszközei kerültek elő a környéken, itt vannak ezek a relikviáik a falumúzeumban. Volt idő — ezt a borbélynál hallom, — amikor Nova mezőváros „is” volt. Tudjuk, mit jelentett ez a feudális múltban: iparosodó, élelmes^dolgos lakosságot, tudatos menekülést a teljes alávetettség,bői, tehát egy olyasfajta „rebellió’-t, amit odafönt is támogattak. A kézművesség fejlettségét bizonyítandó, előkerült a cóhpecsét is, itt őrzik a Plunder Ferencről elnevezett falumúzeumban. Vaksa Miklós az itteni kulturális élet vezetője, nagyszerű tanárember, elmeséli a ceibpecsét megkerülésének történetét: „Egyik volt tanítványom játékai közé tartozott ez a sokat keresett „ereklye”, s bizony nem ment könnyek nélkül a megszerzése. A fiú nem akarta a folyton bővülő múzeum számára odaadni. Végülis itt van, igaz, a fiú megsiratta...”

A Plander Ferenc Falumúzeum 1954Hoen létesült. Nevét a múlt század egykori szombathelyi paptanáráról, majd novai plébánosról kapta, aki első gyűjtője volt a falu és környéke néprajzának. Hosszú listát kellene felsorolni, ha mindazt, ami itt van. be akarnánk mutatni. Néhány dolog azonban szembetűnő: egy külön elhatárolt résziben a legrégibb korok kőemlékei, majd az elmúlt századok anyagi kultúrájának itteni maradványai láthatók. A megmaradt tárgyak legfőbb anyaga: az agyag, a fa, a szalma és a csont,, illetve szaru. Primitív kivitelezésű, de elmés pincezár-szerkezet, szalmából font gabona- és liszttároló edények (kóficok), különböző díszítésű agyagkorsók mesterük feltüntetésével. E híres fazekasok.: Varga, Magyar és Rituper (Kopsi). Egy gyönyörű, szaruból kifaragott kanászkürt, csupa dombormű-díszítéssel, külön érték. Ma is Nován él, 38 éves mindössze Horváth Ernő, egy nagyon lehetséges faszobrász, aki eddig csák „elrontott” szobrocskáit adta a múzeumnak. Azt hiszem, négy ilyen szobrocska van itt. Az alakok arckifejezése a legkitűnőbb szobrásztehetségről árulkodik. Népköltészeti emlékeket is őriz ez a múzeum. A nagyszerű Gönczi Ferenc munkásságát folytatta itt egy évtizeden át Vajda József tanár. Göcseji népdalokat és népballadákat gyűjtött., s ezeket 1959-ben ki is adták. E gyűjtemény egyik szép, ha nem is nagyon tökéletes balladáját láthatjuk teljes szövegével, sőt, a ballada „hősnőjének”, Kása Annusnak arcképével együtt a múzeum falán. Vaska Miklós kedvünkért el is énekli egyik strófáját. Két jelzőt találunk hirtelen a szépségére: megrázó, megdöbbentő. Két strófáját ennek is ideírjuk, ízelítőül azoknak, akik még nem találkoztak vele:

„Szépen szól a zalabaksai harang,

Húzza aztat három gyönyörű galamb,

Azok húzzák a szomorú verseket,

Most temetik el a szerelmeseket.

Végig megyek a baksai Gyöngy utcán Betekintek az Annuska ablakán,

Édesanyja vetette be az ágyát,

Könnyes szemmel söprögeti szobáját.”

A Kása Annus-ballada mellett itt van a falon egy másik irodalmi emlék is a népköltészetből: a Savanyú Jóska című népi lakodalmas játék. Már mindkettőt előadták Nován.

Ez a község azonban nemcsak a nagyon távoli múlt emlékeit őrzi. Az

101