Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 3. szám - Molnár József: Megszabadulás a gonosztól (Elbeszélés)

Cseke végül is megelégelte a gyerek üldözését. Viszonylag kíméletesen helyezte vissza a földre, mert a gyerek magatehetetlennek látszott. Fekvő helyzetéből a gyerek igyekezett feltápászkodni, de nem sikerült neki.

Cseke — mint aki jól végezte dolgát — himbáló talpalással cammogott vissza a szakaszára. Csekének rendszerint a brigád munkájáért első fokon felelős Gyuri bácsi az árokszomszédja. Csendes, szavakba nem öntött árokásó versengésiben vannak s ebben rendszerint Cseke .győz, mert Gyuri bácsi kezében nem úgy áll már az ásó vagy a csákány, mint annakidején, amikor még legények elejének számított. ■— Gyuri bácsi most rátámaszkodik az árok aljába szúrt ásójára és szól Csekének. Szól, mert, ez a ranglétrán elfoglalt parányi vezetőállásával együtt járó csoportvezetői kötelessége. Szól, mert koránál és tapasztalatánál fogva ő tud a brigádban legtöbbet a világról. Szól, mert szégyen szorongatja a lejátszódott jelenet miatt, Szól, mert tudja, hogy a nála fiatalabb brigádtánsak úgyse merik kinyitni a szájukat. Lőhet, hogy csak azért szól, mert emberségének törvénye ezt rendeli.

— Ha a szeme láttára bánnának így el a saját gyerekével, úg'y-e, maga sa hagyná szó nélkül?

— Nem a te kölyköd. Fogd be a pofád. Vén hülye! —■ Az utcai ácsorgók abbahagyják az előbbi események megvitatását és kíváncsian fordulnak az árokásók felé, mert a sértő hangból új fejlemények ígérkeznek. A várt teátrum azonban elmarad: Gyuri bácsi kézlegyintéssel intézi el az inzultust. Kimászik az árokból, szerszámait és táskáját kezdi rendezni. A brigád leg- fiatalabbja, akit a műhelyben Fikarc névre kereszteltek el, Gyuri bácsinak szokott szomszédja lenni. Ö is kimászik az árokból, mert a veszélyt nem szereti villámhárító —• ti. Gyuri bácsi — nélkül maga mellett tudni. Fikarcból lányos ápoltság áradt még akkor is, ha munkaruha vált rajta; az ég a megmondhatója, hogyan sodródott árokásók közé. Ápoltsága kezdettől fogva vörös posztó volt Cseke szemében. Szóval Fikarcnak volt cka arra, hogy igyekezzék Gyuri bácsi után. Követte őt Rosztovics, majd két társuk is. Cseke hagyta el utolsónak az árkot. — Gyuri bácsi szokása szerint végigment az aznap kiásott szakaszon, jól látta hogy az árokfenéik elegyengetése nincs befejezve. de nem tette szóvá. Más gondolatok foglalkoztatták. A kubikus életben is előfordulhatnak ilyen rendkívüli világnapok. A brigád szótlanul indult vissza a telepre. Ami foglalkoztatja őket, arról Cseke jelenlétében nem tanácsos beszélni; másról társalogni, mint amit éreznek — ez viszont az ő világukban nem szokásos.

Az üzemben percek alatt szétfut a híre a Patak utcai jelenetnek. — .„Cseke megint gyakorolta magát a keresztény irgalmasság cselekedeteiben” •— hordja a hírt műhelyről műhelyre a huncut, örökkön vigyiorgó, kengyelfutónak is beillő vállalati küldönc. Gyuri bácsit pedig hiába keresik; az szőrén-szálán eltűnt. Fikarc szeretne mellette lenni, egy-két vigaszt kínáló szót mondani, de Gyuri bácsi olyan láthatatlan, mint aki a mennyekbe szállott. Fikarc le- mosdás és átöltözés után odaáll a portánál szemlélődő művezető elé.

—■ Művezető elvtárs! Arra szeretném megkérni, hogy holnaptól kezdve ne osszon be Csekével egy partiba.

A művezető is hallott már a Patak utcai gyerekpüfölésről. de úgy véli, hogy holmi gyerekrendszabályozás miatt azért ne forduljon fel a világ — ezért leinti az ifjoncot.

— Oda mész, ahova rendelnek.

— Pedig úgy lesz, ahogy mondom: nem dolgozom többet együtt Csekével — mondja csendesen Fikarc; olyan csendesen, mintha csak magának mondaná. Maga se tudja honnan szerzett ilyen hirtelenséggel biztonságot, határozottságot a kiállás törvényéhez. Gyuri bácsinak tartozik-e ezzel a gesztussal, aki az eset óta nem szólt senkihez, még hozzá se, akit fiaként megszeretett? Ki tudja, hova bujdosott megszégyenítettségében? (Csak utólag tisztázódott: amíg ezek történek, azalatt Gyuri bácsi az igazgató szobájában fejtegette né15