Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - SZEMLE - Csongor Rózsa: Hétköznapi emberek (Tóth József)
lengedez az ólomsorokból. A táj múltja körül is bányászkodik, sőt a jövőjét is próbálja megsejdíteni. Nincsen magyar író, aki optimistább lenne a magyar tájak és a rajtuk élő emberek holnapjainak elképzelésében. Ennek a szépülésnek csak egyetlen veszélyeztetőjét látja. Azt is magában az emberben, abban a tényben, hogy sok ember erkölcsi érzéke és magatartása nagyon is fejletlen. Főleg a fiatalság boldogsága körül érzi ezt az erkölcsi veszélyt. Vallja, hogy még soha magyar nemzedék útja nem volt annyira kikövezve a boldogságihoz, mint éppen a mai fiatalságé. Még negyedszázaddal ezelőtt is elképzelhetetlen, szinte korlátlan tanulási és munkalehetőség várja, az érvényesülést akadályozó korábbi válaszfalak ledőltek, addig pedig, amíg önálló keresethez jut, a szülők szinte dédelgető gondoskodását élvezi. A szülők gyermekeikben akarják kárpótolni magukat kietlen ifjúkorukért és mindenből a legjobbat a legszebbet adják gyermekeiknek. Hol hát a veszély? A felelőtlenségben, amellyel főleg a szerelmi életben találkozik a fiatalság. Sok a csókvadász, aki a szerelemben csak a gyönyört keresi — felelősségvállalás nélkül. Ha a következmény is jelentkeznék. felelőtlenül tovább áll. A „Tiszán innen, Dunán túl” meg a „Szereposztás” is ezzel a témakörrel foglalkozik. Persze nem erkölcsprédikátori hangon. De azért világosan megállapítható az álláspontja. Egy-egy alakjából ugyanis magatartási példaképet formál, másokat lebuktat — váratlan, komikus fordulattal. A regények ízes nyelve túlnőtt azon, hogy felfedezzük. Kár, hogy itt-ott egy-egy henye vagy modorosnak tűnő mondat is a kötetben felejtődött. A „Kék ég alatt”-ban ifjú Fazekas Albert szájába adott és a hirtelen bélsárkiömléssel kapcsolatos „jókívánság” és káromkodás is elmaradhatott volna. Nem jellemez semmit, éppen ezért ilyen rangos munkában nincs is helye az ilyen útszélről beszüremkedett hangnak. (Szépirodalmi, 1963.) tHegedűs Ferenc CSONGOR RÓZSA: HÉTKÖZNAPI EMBEREK Minden alkalommal érdeklődéssel veszem kezembe az „Űj Termés” legújabb kötetét. Találó a sorozat elnevezése, dicséretre méltó a Magvető Kiadó kezdeményezése: új, fiatal írók műveinek közreadása. Egy-egy kötet megjelenése után önkéntelenül felvetődik bennem a kérdés: milyen lesz ez az „új termés”? Méltó folytatója-e mai fiatal írógárdánk a múlt haladó irodalmának? Hogyan ábrázolja a mai, vajúdással teli életünket az irodalom felelősségteljes hivatását magára vállaló fiatal író? Csongor Rózsa: Hétköznapi emberek című kisregénye méginkább felkeltette érdeklődésemet. Hogyan látja a ma életét egy könyvtároskolléga, aki hivatásánál fogva az irodalom szemüvegén át is figyelheti az élet ezer és ezer rezdülését, a dolgozó emberek jelzéseit és az irodalom iránti érdeklődését? A regény keretét egy válóperi tárgyalás adja. A bíróság előtt a u* 163
