Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - SZEMLE - Tiszta szigorúság (Takács István)
gyeik számosabbak, mint az egysége- sítők —, de ugyanakkor rámutat arra is, hogy a fiatal költők legjobbjai java alkotásaikkal szerves részei irodalmunknak, s azokban lényegében ugyanazok az elméleti és formai problémák jelentkeznek, ugyanazok az élménykörök tapinthatók ki, mint a „derékhad'’ költőinél, íróinál. Ami itt mégis más, az elsősorban a megfogal- mazási mód, a költői nézőpont, az élmények fontossági sorrendjének, intenzitásának és kifejezési formáinak bizonyos különbözősége. Ezt az eltérést persze nem lehet figyelembe nem venni, de fetisizálni sem szabad. Sajátos módon a Tűz-tánc címadó verse és a Tiszta szigorúságé is Garaí Gábor tollából származik. S ha egymás mellé tesszük a két költeményt, a legjobb példákon szemlélhetjük, mi és hogyan, mennyiben változott meg irodalmunkban, sőt egész közéletünkben az utóbbi öt év során. A Tűz-tánc még a felbolydult gondolatok, érzések, eszmék közötti rend- teremtés sürgető szükségességének kimondása. A Tiszta szigorúság már a létrejött rendet zavaró hibák, bajok elleni indulat hevében fogant — a közélet és az egyéni élet tisztaságát, ellentmondásainak kiküszöbölését követeli. S ez a gondolat végigkísérhető az egész köteten. Valóban a szigorúság az egyik fő jellemzője az itt sorakozó költőknek. Szigorúság erkölcsi, eszmei, érzelmi kérdésekben egyaránt, szigorúság és egyben felelősség. Mélységesen etikai fogantatású ez a költészet, alkotói magukkal és az élet jelenségeivel szemben is a kényes tisztaságú szocialista emberség kérlelhetetlen követelményeit támasztják, ennek az emberségnek a jegyeit figyelik. Aki e kötet költőin és versein túlmenően is ismeri ezt a fiatalabb költőgenerációt, még jobban felismerheti, hogy alapjában véve higgadt, megfontolt, pózoktól, handabandázásoktól távol álló ez a líra, fő vonala legalábbis ez, s ha a költők vívódnak, harcolnak is — saját kétségeikkel, kötöttségeikkel, korábbi önmagukkal, a tiszta költői hang megtalálásáért — ezt is rokonszenves nyíltsággal, őszintén teszik, s úgy, hogy személyes gondjaikat általánossá f orrnálva-emelve mondják el. De ezt meg is fordíthatjuk: a közélet problémái egyéni kérdésekké alakulva szólalnak meg költészetükben. S alighanem ezek azok a vonások, amelyek e sokféle vonzású harmincegy költőt mégis egy vonzás- központ köré gyűjtik. E költészet erősen intellektuális és meditativ, de ez fentebb vázolt jellegéből eléggé egyenesen következik is. Már nem csupán leírni akarják világukat, hanem a jelenségek lényegét kutatják, nagy költői tudatossággal, a legfontosabb jelenségeket kiszűrő egyszerre mélyen logikai és érzelmi költői aspektusból. Mindez magával hozza a mondanivaló verssé formálásának áttételesebbé, közvetettebbé alakulását. Sokuk költészete nem könnyű olvasmány. De nem is akarnak idejétmúlt gügyögést adni költészet címén. Józan költészetet találunk hát a Tiszta szigorúság lapjain, mely nagy általánosságban tekintve rendkívül korszerű lírai világképet nyújt, modern anélkül, hogy csináltan modern- kedő lenne, s nem csúszik sem idillbe, sem dekadens-morbid attitűdökbe. Nehéz dolog egy ilyen antológia válogatása, mégis úgy véljük azonban, hogy a kötet egésze, s különösen egyikmásik költő bemutatása kissé egyoldalú. Arányosabban kellett volna felvonultatni a rendkívül gazdag költői össztermésből a különféle színeket. Az antológia képét főleg az teszi elnagyolttá, hogy az egyes költőktől hozott versek is elnagyolt portrét nyújtanak. Váci, Garai, Fodor András, Hárs 16 ÉLETÜNK 241
