Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - SZEMLE - Tiszta szigorúság (Takács István)
hitte] válaszol. így lesz könyve nem egy ipari létesítmény, hanem társadalmunk épülésének képévé. Ám még mindig nem szóltunk a regény harmadik tartó oszlopáról: a cselekményről, holott éppen Urbán Ernő nem szokott adósunk maradni a figyelmet lekötő, fordulatos történettel. Az író — mármint Gógán Barna — egy javító-nevelő intézet igazgatói irodájában hallotta magnószalagról a „négyek” slágerét. Kamaszos életvággyal daloltak a pénzről, piáról, nőről, klassz kocsiról és sok jó moziról... a „Nagy Kaland,”-ról. A négy barát együtt indult az építkezéshez. Az író csak Ginguszt, Csokit és Komát találta* meg. Pubi meghalt. A vonat marcangolta szét egy hajnalon. Mi okozta vesztét? Szerencsétlenség vagy öngyilkosság? Ezt kutatja Gógán. Ennek kitudódásától fél Gingusz. Hisz már magára talált. Kiszakította magát a „Lordok Házának” nevezett lebúj világából. Nem akar emlékezni az éjszakára, amelyen a kártyában kifosztott, kicsúfolt, leitatott Pubi zúgó fejjel elindult hitegető szerelméhez, a mással szeretkező Macához, s onnan a sínek felé... A tegnaptól fél, és a mában is elbukik. Tragédiává növeli egy szomorú életű kislány bánatát. Pubit még halálba sodorhatta a társadalom sérültjei között megbúvó cinikus és romlott Estendi környezete. Gingusz mellett — bár ő tényleg vétkes — egymásért felelő, jóakaraté emberek állanak. A cselekmény ugyanazt a társadalmi gondolatot hordozza, mint a széles, szociográfiai alapozású környezettanulmány. A regény friss közvetlenségét pedig az író személyes jelenléte biztosítja. Ez >a könyv szerkezetének hármas boltozata, aminek bemutatására eddig törekedtünk. Az építőanyag nemes. Ez azonban nem elégséges a műalkotás megítéléséhez. Kíváncsiak vagyunk a mű harmóniájára, a boltozatokat összefogó gyámkövek teherbírására és megformált- ságára, a belső kiképzésre és megvilágításra is. A regény összetevőit csak a kritikai elemzés meztelenítette vázzá a szemléletesség kedvéért. Az író feladata ellenkező volt: harmonikus egésszé szerkeszteni az egészet. Urbán nagy technikai felkészültséggel oldotta meg ezt. Sajnos nem maradéktalanul. A tárcaíró és novellista Urbán tobzódik az epizódokon. Ezek önmagukban jók és funkciójuk is van a regényben. Csupán sok. Higgye el az író, nem valami poros esztétikai törvény kaptafájára akarjuk rágyötörni művét, de a legnaívabb olvasót is bosszantja, ha a főcselekmény néhol — akár egy búvópatak — hosszabb ideig nem jut felszínre. így bizony a kompozíció szép ívét lehúzza, arányait rontja a kitérők tömege. Annál inkább el kell ezt mondanunk, mert helyenkint maga az anyag tiltakozik: több részletet csak halmozott véletlenekkel és más erőszakolt- ságokkal (a részeg Puklér monológja) lehetett ia cselekmény keretei közé bezsúfolni. Mások frappáns jellemrajzaival kapcsolatban is gyakran emlegetik újságírói begyakorlottságát. Mi — ha néhol érzünk is folytonossági hiányt a hősök cselekedeteinek lélektani motiválásában — jó érzéssel állapíthatjuk meg: ha itt-oitt a felszínhez tapadónak véljük is ábrázolását, ezt a felszínt mégis átfűti em- ■berszeretetének az a melege, melyből egészséges, dús vénájú humora is fakad. Érdemének és népszerűségének egyik fő okát jelöltük meg ezzel. Emellett új írásával a nyelvi jellemzésnek, a nyelvjárási és jassz- nyelvi elemek áradó bőségű és mégis mértékadó alkalmazásának mintáját 239
