Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-03-11 / 5. szám
- Mar erre a kis idore nem erdemes lefekiidni - mondta Petofi, es megmosta arcat, hogy a Pilvaxba siessen. Csendesen kinyitotta a szomszed szoba ajtajat. Jokai lampasa kiegett, o maga mely alomba meriilve fekiidt agyan.- Csak hadd pihenjen a szegeny fiu, majd kesobb visszajbvok erte - mondta nejenek Petofi Sandor, es a Pilvaxba rohant. Bizony legelsonek erkezett meg. Senki sem volt meg a kavehazban. Takari'tottak a sepregetoasszonyok, Petofi elkomorodva figyelte az ajtot, amely sehogy sem akart megnyilni az ejfeli ifjusag elott.- Mindenki elaludt volna a varosban? - tort ki a szo Petofibbl, amikor vegre megerkezett a koran kelo Bulyovszky Gyula.- Pajtas, igy nem lehet forradalmat csinalni, mar het az ora! - riadt fel Petofi. De ujbol nyflott az ajto, megerkezett a juratusok viraga, a dalias Vasvari Pal. 6 hozta a hfrt:- Mindenutt katonasag taboroz az utcakon. A kaszarnya elott kiszegeztek az agyukat, hogy a nep koze lovessenek.- Nekimegyunk az agyuknak is! — felelt Petofi. Most mar harman voltak egyutt, de meg mindig kongott a kavehaz az uressegtol.- Fel kell kolteni Jokait! - inditvanyozta Vasvari. - Eleget aludt mar. Petofi ugyan jol tudta, hogy Jokai nem aludt eleget, mert hiszen hajnalig dolgozott, de nem mondhatott ellent Vasvari szavainak. Utovegre Jokainak most itt van a helye, nem pedig a dunyhas agyban.- Menjunk mind a harman - Jokaiert! A harom jo barat a Pilvax Kavehazbol elindult vissza a Dohany utcaba, ahol a regenyi'ro bizonyosan kedves regenyalakjaival almodott, es alom kozben elfelejtette, hogy tulajdonkeppen forradalmat hirdetnek a mai napra Pesten. De nyomban talpra allott, amint ajtajan kopogtattak. Huszesztendos volt, eleg volt a szervezetenek az az egy-ket orai alvas. Sietve csatolta fel juratuskardjat, fejebe nyomta tollas kalapjat, kebelebe dugta az altala megfogalmazott „tizenket pontot". Petofine az eloszobaban varta az elcsorteto tarsasagot:- Deli harangszora itthon legyel, Sandor, mert megerkezett az edesanyad, aki pontosan szokott ebedelni. Valoban megjott Petrovicsne Pestre a fia es a menye latogatasara az Alfbldrol. Hozott magaval pompas otthon stilt kenyeret. De vajon hoi lesz a deli harangszora az 6 dragalatos fia? Vajon lesz-e erkezese edesanyjaval es a felesegevel egyutt nyugodalmas asztalaldast mondani a teritett asztal felett? Szerdai nap volt, hetivasar Pesten, az utcakon surubben jartak az emberek, mint mas hetkoznapokon, amikor a negy ifju vegigcsortetett a Dohany utca felol a Belvaros fele. De a Pilvaxban meg mindig alig lezengett valaki a tegnapi juratusok kozul.- Cserbenhagynak - dbrmogte a gyanakvo Petofi. Hiszen igaz, hogy meg alig mutatott nyolc orat a kavehaz oraja, de hat nagy ido az mar annak, aki egesz ejszaka nem hunyta le a szemet, mint peldaul Petofi is.- Megcsinaljuk nelkuluk is a forradalmat! — tuzeskedett Petofi, amikor vegre nyolc ora elmultaval mind surubben nyiladozott a kavehaz ajtaja, es egymas utan erkeztek meg az ejfeli gyules reszesei. Leghamarabb persze a „Tizek“, az irok es koltok erkeztek. Petofi morgott, duhbngott a keslelkedokre, keseru szemrehanyasokat tett baratainak, de kilenc bra fele, amikor a kavehaz megtelt juratusokkal, vasarosokkal, vegre engedett haragossagabol.- Jokai mondja el meg egyszer a „tizenket pontot". Mit kivan a magyar nemzet? - adta ki a rendelkezest Petofi. Akkor mar megszoktak, hogy a szonokok az asztal tetejerol beszeljenek, hogy mindenki jol lathassa oket. Senki sem csodalkozott, hogy a szeh'd Jokai Mor is egyenesen az asztal tetejere ugrott, es onnan mondta el harsogo szoval a kavehazi kbzonsegnek azt, hogy: „Mit kivan a magyar nemzet?" Nagy sikere volt, mert hiszen az egybegyultek nagy resze, a juratusok, mar annyit hallottak a „tizenket pontot", hogy szinte konyv nelkul tudtak. De mi tagadas benne? A kezdo nepszonoknak, Jokai Mornak jolestek a harsogo tapsok, a harsany vivatok. Megnovekedett onbizalma szonoki kepessege irant, holott azelott bizony nem volt valami nagy szonoknak mondhato. Jokai utan Petofi Sandor lepett a szonoki emelvenynek hasznalt biliardasztalra, amelynek tetejerol elszavalta a Nemzeti dalt: Talpra magyar, hi a haza... Csodalatos hatasa volt a Nemzeti dalnak. Szinte megbabonazta hallgatoit, felpezsditette a vert a legjamborabb nyarspolgarban is. A lelkesedes olyan nagy volt, hogy mar nem fert el a Pilvax Kavehazban, kicsapott onnan az utcara is, mint az arado folyam. A vasarosok mar odakunn a kavehaz elott ismetelgettek a Nemzeti dal refrenjet:- Eskijszijnk, hogy rabok tovabb nem leszunk! Fel tizre jarhatott az ido, amikor a fellelkesedett tomeg valosaggal magaval sodorta a Pilvax Kavehazbol Petofi Sandort es Jokai Mort. Odakunn csepergos, hu'vbs marciusi delelott, amely kesobb havas-esos delidore fordult. A tomeg a Hatvani, a mai Kossuth Lajos utca fele hullamzott, es a tomeg elen Petofi es Jokai haladt. Isten tudja, honnan, valahonnan a fold aiol elokerult egy dies termetu juratus, aki nemzeti zaszlot tartott a kezeben. A zaszlotartot Petofi es Jokai maguk koze vettek, most mar a trikolor vedelme alatt folytattak utjokat az egykori Ujvilag utca fele. A Hatvani es Ujvilag utca sarkan volt abban az idoben az orvostanulok egyeteme. Eppen ti'zorai szunet volt a tanulotermekben, az ifjak az ablakokbol eszrevettek az utcan hbmpblygo tomeget, nyomban lesiettek az utcara, hogy a tomeghez csatlakozzanak. Itt ismet Jokai Mor intezett beszedet a csatlakozo orvoshallgatokhoz.- Testvereim, legyen beke, szabadsag es egyetertes! Szonokolt most mar a szeh'd poeta biztatas nelkul is. Belekostolt a legmamori'tbbb italba, a szonoki dicsosegbe. Harsogott a hangja, mint a csatakiirt. A szuld edesanyja sem ismerte volna fel ebben a hangban az 6 csendes szavu Moric fiat. Petofi itt ismet elszavalta a Nemzeti dalt, es a tomeg vele ismetelte az eskii szavait. Ott hullamzott le es fel a tomeg a szuk Hatvani utcaban, mert meg maguk a vezetok sem tudtak, hogy mihez kezdjenek a tengerre dagadt lelkesedokkel. A tomeg pedig, ahelyett, hogy fogyott volna, percenkent szaporodott. Megerkeztek az Egyetem ter felol a juratusok, a kispapok, akik ugyancsak leckeoraikat hagytak ott. Zaszlo alatt jottek a Muzeum korut felol mas es mas csoportok. Mintha az egesz akkori Pest megmozdult volna, es minden epkezlab ember a Hatvani utca fele futamodott, mintha ott osztogatnanak valamit. Osztoggattak is. Az emberi jogokat. A Hatvani utca es Szep utca sarkan, amelyet meg ma is Palffyhaznak hi'vnak, allott egy konyvnyomdahelyiseg, pokhalos, szurtos uvegablakait mutogatva a Hatvani utca jarbkeloinek. Nem volt ez valami nagy nyomda, a mai konyvnyomdakhoz merten, de ez ido tajt megiscsak Pest egyik legnagyobb nyomdaintezete volt. A tulajdonosai Landerer es Heckenast, szolid iizletemberek, egyik se tartozott kozuluk a forradalmi parthoz. Ebbe a nyomdahelyisegbe lepett be Petofi Sandor nehany baratjaval.- Hol van a tulajdonos? - kerdezte. Nem kellett a tulajdonost keresni: ott agaskodott az az uvegajto mogott, onnan a kuszobrol nezte a boltja elott hullamzo tomeget.- Itt vagyok - szolt Landerer Lajos. - Miben lehetek a tensurnak szolgalatara?- En Petofi Sandor vagyok, es a nep neveben kovetelem, hogy ezt a keziratot, a „tizenket pontot" azonnal nyomassa ki, hogy azt szetoszthassuk az odakunn varakozo nep kbzott. Landerer nagy megrbkonybdessel vette kezebe Jokai kezirasat. Ilyen megrendeloje meg nem volt a boltjaban, aki a nep neveben kovetelt volna tole valamit. Rapillantott a „Mit kivan a magyar nemzet?" keziratara, ijedten visszaadta azt Petofinek, es mind a ket kezet a zsebebe dugta:-Sajnalom, nem tehetem. Hianyzik rola a cenzor engedelye. Jokai beszedet mond
