Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-02-25 / 4. szám

^Solifjdlos siporttortenetek Egy valogatott szurkolo A nezo aprocska pont a td­­megben. Nem latni az arcat - kiveve, ha egy valogatott szur­­kolorol, Salamon Belarol van szo. A pesti aszfalt megannyi „nagy dumat" aranykopest ko­­szonhet „Sala bacsi" szinmu­­vesznek. A lelaton, a drukke­­rek kozt epp olyan tajekozott volt, mint a vilagot jelento deszkakon. Ha az emberek meglattak, elmosolyodtak. - Hajra MTK! - legtobben igy szoh'tottak. Mar gyerekkoraban eljegyezte magat a valaha szebb napokat latott kek-feherekkel. Mindig es mindenkihez volt egy ked­­ves megjegyzese. Az MTK - ez a harom betu neki mindene volt. Hanyszor keltette fel va­­sarnaponkent, kora reggel, bunbano hangon egy-ket ked­­ves kollegajat, pedig tapinta­­tos ember volt. Ravette oket, hogy az MTK kdlyokcsapata eppen Kobanyan jatszik „letfontossagu“ merkozest. Es mondta a szoveget: „Van an­­nak egy centere, mintha Orth Gyurit latnam". Jaj volt annak a jatekosnak, aki csak „esz nelkul" rohangalt, aki nem tu­­dott okosan passzolni. Azon­­nal megalkotta rola a veleme­­nyet.- Nem az MTK-ba valo, ara­­nyoskam!- De megbizhato, Bela ba­­csi - replikaztak a mellette al­­lok.- Akkor menjen el penzta­­rosnak... Valamikor, nagyon regen - a huszas evek vegdn - az MTK ificsapatanak volt az intezoje. A fia, Salamon Gyula vedett abban a csapatban. Ma mar mindketten az „6gi MTK-ban“ folytatjak. Szakvezetoi palya­­futasa sem tartott sokaig. Ra sokkal fontosabb vart - neki kellett „a“ SZURKOL”NAK len­­ni. Mint ilyen, kulfoldre is elkl­­serte csapatat - potyautas­­kent. A becsi Hohe Warte (Ra­pid) palyara is ugy Joptak be“ a szurkolok. Aztan ott alldogalt tanacstalanul a palya belseje­­ben, az allohely elott. Egyszer csak egy borfzu hang rarivallt:- Uljon le, maga kapitalista! „lgy lett belolem kapitalista" - mondta el szamtalanszor fel­­lepesei soran. Akarmi is tor­tent a palyan, humora azonnal reagalt. Ki nem merte ejteni a szajan azt, hogy az MTK rossz csapat - csak peches. De tisz­­telte, becsulte a tobbi fociklubot is. - Tegnap az egesz Fradi a vezetokkel egyutt jott a szinhazba, meg­­nezni a legujabb eloadasomat - mondta az egyik ismerose­­nek. - Es kepzeld, ugy tapsol­­tak nekem, mint a mieink. De en ennek sokkal jobban orul­­tem. A jatekvezetokre kulbnosen erzekeny volt. A Hungaria uti palya merkozeseinek szunete­­ben, a bufe elott kijelolt do­­hanyzo „szakaszban“ terme­­szetesen „Sala bacsi" volt a „fosziv6“. Alldogaltak, terefe­­reltek a suru dohanyfiistben, egyszer csak felbukkan Auspitz, a jatekvezeto, aki egy hettel korabban mellefogasai­­val varatlan vereseghez „segi'tette“ az MTK-t. Meg a kavargo fust is megalit a leve­­goben. Mindenki tudta, hogy Salamon ezt a ziccert nem hagyja ki. Nem is hagyta. Oda­­lepett a riadtan hatralo jatek­­vezetohoz, es altalanos meg­­lepetesre a kezet nyujtotta.- Gratulalok, Auspitz ur! A biro gyanakodva parola­­zott. De a gratulacio fele csak ezutan kovetkezett:- Ha On ilyen tudassal NB I.-ben meccset vezet, ahhoz csak gratulalni lehet. Vagdalkozo jatek alakult ki a Fradi elleni orokrangado haj­­rajaban. Hol egy fradista do­­bott partot, hoi egy MTK-as is­­metelhette meg ugyanezt. Az­tan valahogy ugy alakult a ja­tek, hogy sorozatban kovet­­keztek a ferencvarosi bedoba­­sok. Salamon Bela lelkes un­­neplesben tort ki:- Ez am a foleny! Tessek, szinte a partvonalhoz szogez­­tuk a Fradit. Kek-feher vilagban elt, de azert surun felbukkant elma­­radhatatlan szivarjaval az el­­lenfelek meccsein is. Peldaul egy csapnivaloan rossz es unalmas Budai „II.“-Somogy bajnokin. Nezte, nezte a szin­­telen, otlettelen jatszadozast, majd az orajara pillantott es duhosen felkialtott.- A kutyafajat ennek a sport­­lapnak. Azt irja, hogy negykor kezdodik a meccs. Mar ot ora is elmult, es meg el sem kezd­­tek a jatekot. Az MTK stadion egyik palya­­munkasa buszken odaallt a nepszeru muvesz ele:- Nezze csak, Salamon ur, milyen jol sikerult a gyeptegla­­zas.- Tenyleg szep a fu - ismer­­te el a muvesz ur -, de felek, hogy lelegelik.- Lelegelik? - csodalkozott a palyamunkas. Ide nem en­­gednek be joszagot.- Amig ilyen csapatok jat­­szanak rajta, nem kell mas jo­­szag. Ugy 1964 oszen bekerult a korhazba. Valahogy erezte, nines mar sok hatra. Vegren­­delkezett. Orvosi engedellyel elment a Vidam Szinpad utol­­so eloadasara es elbucsuzott a kozonsegtol. A nezok konnyezve es melegen iinne­­peltek. Tisztaban volt vele, hogy vegleg buesuzik. Neha­­neha, meg bement a szinhaz­ba - annak legkore miatt -, ilyenkor megkerdezte valame­­lyik kollegajatol:- Mennyi volt az MTK-FTC meccs vegeredmenye?- Gyozott az MTK! De hi­­szen Bela bacsi kinn volt a meccsen.- Az igaz. De olyan jol esik meg egyszer hallani. Es ilyenkor ragyogott a sze­­me. Salamon Bela magas kort, nyolcvan evet ert meg. Humo­ra betegsege kozepette sem hagyta cserben. Egy szurke hetkoznap elhatarozta, hogy elmegy a Bajza utcai MTK- klubba. Beult a taxiba es szolt a sofornek:- ... az MTK-ba!- Az hoi van? - kerdezett vissza a sofor.- Maga nem tudja?- Dehogynem, a hetedik he­­lyen... Kesobb derult ki, hogy az il­­leto Fradi-drukker volt. Talan meg eldonteni sem konnyu, hogy ki volt ismer­­tebb: Salamon Bela a szinesz, vagy Salamon Bela a szurko­lo. Volt egy utolso kivansaga, megpedig az, hogy a koporso­­jat az utolso utjara az ificsapat tagjai vigyek. Sajnos, a fiuk akkor kulfoldon szerepeltek. 1965 juniusaban erte a a halal, dpp az MTK-FTC rangado eloestejen. A kek-feherek fe­­kete karszalaggal tisztelegtek a „valogatott SZURKOLO" emlekenek. Nagy meccs volt, olyan igazi a javabol - es az MTK gyozott 4 : 2-re. BABIAK LASZLO Salamon Bela — az 5II6 sor kozep^n — legaranyosabb kedvencei, az MTK ifistai kozbtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom