Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-09-10 / 18. szám

Hogy is kezdjem... A szobam falan harom „csaladi kep“ van, harom feny­­kepmasolat. Barabas egyik megleheto­­sen ismeretlen Arany-festmenyenek masolata, ugyanerrol a festmenyrol ku­­lon a fej, es Simo Ferenc egy nemre­­giben folfedezett festmenyenek maso­lata az dreg Kazinczyrol. A Kazinczy­­keprol csaknem mindegyik „nem bennfentes" latogatom, de az Aranyrol is sokan (nem a kozismert, nepive sti­­lizalt arc) megkerdezik: „a nagybatyad?" vagy „a rokonod?" Igen, — felelem ilyenkor, Arany es Kazinczy. S valoban nagy-, vagy dednagybatyaim ok. S ro­­konom a hitetvalto Balassa, az evange­­likus Berzsenyi es Petofi, a kalvinista Kolcsey, a katolikus Vordsmarty, vagy Babits, avagy a zsido Szep Emo, vagy Fust Milan, hogy kozelebb jojjek. S az dsok? A Berzsenyi szemevel latott Ho­­ratius eppugy, mint a zsido Salamon, a zsoltaros David kiraly, Esaias, vagy Jezus, Mate vagy Janos, stb. rengeteg rokonom van. De semmiesetre sem csak Salamon, David, Esaias, Szep Emo vagy Fust! Vannak tavolabbi es kozelebbi rokonaim. Nem mondtam ezzel ujat Neked azt hiszem. Ezt igy er­­zem es ezen a „belso valosagon" nem valtoztathatnak torvenyek. — Zsidosagomat soha nem tagadtam meg, „zsido felekezetu" vagyok ma is (majd kesobb megmagyarazom, mi­­ert), de nem erzem zsidonak magam, a vallasra nem neveltek, nem szukseg­­letem, nem gyakorlom, a fajt, a verro­­got, a talajgyokert, az idegekben reme­­go osi banatot baromsagnak tartom es nem „szellemisegem“ es „lelkisegem“ es „koltdsegem“ meghatarozojanak. Meg szocialisan is csupan botcsinalta kozossegnek ismerem a zsidosagot. Ilyenek a tapasztalataim. Lehet, hogy nines igy, en igy erzem es nem tudnek hazugsagban elni. A zsidosagom „eletproblemam“, mert azza tettek a korulmenyek, a torvenyek, a vilag. Kenyszerbol problema. Kulonben ma­­gyar kolto vagyok, rokonaimat felsorol­­tam s nem erdekel (csak gyakorlatilag, „eletileg“), hogy mi a velemenye errol a mindenkori miniszterelnoknek, Marothy-Meizlernek, Fejanak, vagy Sos Endrenek. Ezek kitagadhatnak, befo­­gadhatnak, az en „nemzetem“ nem ki­­abal le a konyvespolcrol, hogy mars bu­­dos zsido, hazam tajai kinyflnak elottem, a bokor nem tep rajtam kiilon nagyob­­bat mint mason, a fa nem agaskodik labujjhegyre, hogy ne erjem el gyu­­molcset. Ha ilyesmit tapasztalnek, — megolnem magam, mert maskent, mint elek, elni nem tudok, s mast hinni es maskep gondolkodni sem. Igy erzem ezt ma is, 1942-ben is, haromhonapi munkaszolgalat utan is, — (ne nevess ki, tudom, hogy megjartad a haborut, de az mas volt, nem volt megalazo) kiszo­­ri'tva az irodalombol, ahol sarkamig nem ero koltdcskek futkosnak, hasznal­­hatatlan es hasznalatlan tanari oklevel­­lel a zsebemben, az elkovetkezd napok, honapok, evektudataban is. S ha meg­­olnek? Ezen ez sem valtoztat. Kisse patetikus vagyok, ne haragudj, s ez a level is nyulik, nyulik s ugy erzem sem­­mi ujat nem mondok Neked s hogy egyetertunk. Vitatkozz! Mibe kotnel bele? Igen, tudom mar, visszaterek. Nem erzem zsidonak ma­gam. Miert vagyok megis zsido valla­­su? A vallashoz semmi kdzdm, a faj, stb. szellemalakito erejeben csak igen­­igen kis mertekben, vagy meg annyira sem hiszek. Hat nehez megmagyaraz­­nom s nehezftesul meg hozzatehetem, hogyha vallashoz egyaltalan kdzdm van, akkor a katolicizmushoz van kd­zdm. Koltoi palyam legkezdeten, huszonketeves koromban elkoboztak a masodik verseskonyvemet, porbefogtak es elfteltek vallasgyalaza­­sert. Huszonket eves vagyok. Igy nezhetett ki osszel Krisztus is ennyi idosen; meg nem volt szakalla, szoke volt es lanyok almodtak vele ejjelenkent I Ez volt a vers, Toreky sulyosbfto ko­­rulmenynek vette, hogy „mas vallas tisztelete targyahoz hasonh'tja rnagat" s majdnem egyetemi palyamba kerult, mert a Jozsef Attila reven legendassa left Horger Antal kari ules ele vitte a dolgot. Sfk Sandor mentett meg, sot a piarista-rend tagjai neveben levelet adott a tablai targyalasra, mely szerint egyhazi szempontbol semmi kivetniva­­lot nem talalnak a versben. A Tabla fel­­fuggesztette a buntetest, el is evult. Ak­­koriban elhataroztam, hogy megterek, hogy ne „mas vallas" jelkepei vel eljek, mert ez nekem nem „mas“ vallas, az Ujtestamentum kolteszete ep ugy az enyem, akar az "testamentume s Je­­zusban is „hiszek“, nem tudok jobb szot ra, bar a hit... De aztan egyre rosszabb lett zsidonak lenni, itt-ott elo­­nyom lehetett volna a „vallasvaltoztatasb6l“ s ez megesufftot­­ta; a gyamomat egyre jobban megsze­­rettem, neki nagyon rosszul esett vol­na, stb. Szoval maradtam vallasra is zsido. De koltdsegem szempontjabol ez nem lenyeges. A tanusitvanyos Vas Istvan kolteszeteben tobb szere­­pe van a zsidosagnak, mint az enyem­­ben, vagy a zsido Zelk Zoltaneban. Nem hiszek hat a „zsido iro“-ban, de a „zsido irodalomban" sem. A gyakor­­lat, ne haragudj, engem igazol. Neha nezegetem a zsido lapokat... feltehetsegek es gyonge tehetsegek menekulnek egy is meleg kozdsseg­­be, mert a szabad froi versenyt nem birtak volna zsidotorveny es 1942 nel­­kul sem, es ket-harom ragyogo kolto es fro, kenyerert, szaraz kenyerert es nagyon kicsinyke elismeresert. Mert ott is szolgalni kell, sot kiszolgalni. S lat­­tam hiradast irodalmi estrol, amiben Csergo Hugo neve „fettel“ volt szed­­ve, a Szep Ernoe „petittel“. S az olyan fro, aki azelott nem vett reszt zsido iro­dalmi megmozdulasokban, — de most, a zsidotorvenyek ota felfedezte magaban a zsidot, — kicsit olyba tu­­nik nekem, mint a nevet visszaneme­­tesi'to svab szarmazek, kicsit disszimilans nekem. Ezert sem ad­­tam frast felekezeti kiadvanynak. S esztetikai sikon? Vihar Bela beszelt va­­lami zsido antologiarol. Ingerkedve mondtam neki: ha Patai, Csergo, Sza­­bolcsi, Sos, Barat stb. kimaradnak belole, de Szep Erno, Nagy Z., Fust M. es Vas Istvan (mert faj vagyunk ugy-e maguk szerint?) benne lesznek, akkor szep magyar versgyujtemeny lesz. Korulbelul ez a velemenyem a „zsido irodalomrol". Ne haragudj, hogy agyonfrtalak, Te vagy az oka, a meg­­tisztelo kedvesseged s ne haragudj, zavaros talan ez a level, de valamit megis mond, ha vazlatosan is arrol, hogy mit gondolok ezekrol a dolgok­­rol. Szeretettel es tisztelettel koszont igaz hived... Joi eltomott redony mdgdtt Harsfalevelet fdzok. A fold felett griffmadarak, Halallal viselosok. A klinikan sirnak a gyerekek, A sirokhan nyognek az osok. A holtaknakjo mar odalent: Eltek, ameddig gyoztek, A csontokkal a gondokal is Szepen elszemfedoztek. Konnyti teher a hazai rog, Nehez a felelosseg! Konnyu a gyerekeknek is: Meg ok fejere nonek S elszaggathatjak toreit A nagy Emberevonek, Es irhatnak torvenyeket Istenesebb idonek. De mit tegyen aferfiu, Kinek torvenye: tenni, Ki profetalni kiildetett, Es nem hallgatja senki, Es ket halal feni rd fogat, A kind es a bend! Kiviil az ordas legiok, Az emberhus-veszitok. Benn a megbriilt hdza-nep, A Krisztust ujrafeszitok. Cseppenkint verezted el A szdzgyokeru sziv ot. Mit tegyek? Neman kavarom Az elsziirt hdrsfalombot. Keken illannak eg fele A gozok es a gondok. Kik vegig-forron fogynak el, Bolcsek-e vagy bolondok? Ejszaka 1943-ban Sik Sandor

Next

/
Oldalképek
Tartalom