Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-06-18 / 12. szám

Masfel millio dollar — nem egesz 15 masodpercert Donovan Bailey a vilag leggyorsabb embere Jimmy Connors teniszezo: — Biztos vagyok, hogy Johnson nyer. Carl Lewis, atletikai csillag: — Nem erdekel az egesz. Wayne Gretzky, hokisztar: — Szoros verseny lesz. Kanadai leven inkabb szimpatizalok Baileyvel. Jack Nicholson, szinesz: — Johnsonra fogadok, 6 a jobb. Pernilia Wiberg, sisztar:—Johnson az eselyes, s nem tudom elkepzel­­ni, hogy veszit. Okszana Bajul, mukorcsolyacsillag: — Mindketten nagyon jok. De meg­­tortenhet, hogy Bailey mindenkit meglep. Nos, igy lett. Donovan Bailey meglepte a vilagot. S talan leginkabb ellenfelet Michael Johnsont, aki aligha hitt a parbaj ilyeten kimeneteleben. Junius elsejetol Baileyt illeti a vilag leggyorsabb embere ci'me (persze, nem hivatalosan), amit a tor­­ontoi Sky Dome-ban meghirdetett ossze­­csapason harcolt ki az 1967. december 16-an a jamaikai Manchesterben szuletett, majd 1981-ben Kanadaba vandorolt feke­­te vagtazo, a 100 meter vilagcsucstarto­­ja (9,84), Atlanta ketszeres olimpiai baj­­noka (100 es 4 x 100), aki egy esztendo­­vel azelott ugyanugy mindket szamban nyert a goteborgi vilagbajnoksagon. Per­sze a ci'm melle, amirol Bailey a nagy par­­bajt megelozd sajtoertekezleten nem fe­­ledkezett meg, mondvan ez ugyanolyan fontos neki, meg keresett masfel millio dol­lart. Nem egeszen tizenot masodperc alatt. Mert ennyi volt az egesz: 14,99 mp — es kesz. Donovan Bailey villamgyorsan robogott, de a celvonalban, leven, hogy nem latta maga mellett Michael Johnsont, a ketszaz meter 1967. szeptember 13-an szuletett vilagcsucstartojat, aki mellesleg tortenelmet irt a tavalyi atlantai olimpian, megnyerven a 20 es a 400 metert is, a ro­­videbb tavon pedig megdontven az olasz Pietro Mennea szakallas vilagcsucsat (19,32), hatrafordult. Csak akkor latta, hogy ellenfele a kanyar utan leallt, Michael Johnson serules miattfeladta. A csalodas­­ba meg keseruseg is vegyult, a nagysza­­ju Bailey nem kimelte a vesztest, s mind­­jart ott, a eelban, a tevekamerak elott gyavanak titulalta, mondvan csak szfnja­­tek volt az egesz, a valosagban Johnson nem tudott vele lepest tartani. Bailey nem ismert kimeletet, nem valogatta meg sza­­vait: „Meg kell ismetelnunk a parharcot— nyilatkozta —, hogy masodszor is s...e tudjam rugni." Tamadas, provokacio, fe­­nyegetes—ez az o stilusa. Ezt hozta ma­gaval a szazas vagta bohdekodo vilag­csucstartoja az atletika uj koraba. Az eselyes Michael Johnson, aki menta­­lis es testi erejerol egyarant hires, nem ve­­tette el teljesen egy esetleges visszava­­go gondolatat. Legnagyobb gondja vi­­szont az volt, hogy a Sky Dome-beli parharc utan ket hettel kerul sor az athe­­ni vilagbajnoki selejtezore, s nem volt benne bizonyos, hogy combizom­­szakadasa addigra rendbe jon. Marpedig az amerikai selejtezo szabalyai szigoru­­ak: aki tavolmarad, elvesziti az eselyt, hogy megvaltsa az atheni repulojegyet. A gyoztes Ezzel szemben a kanadai fiu, aki szom­­baton meg komoly fejfajast okozott az uz­­letemberek altal tamogatott rendezveny szervezoinek, mondvan, hogy a palya tul keskeny es rossz szogben ivel a kanyar, s ilyenen nem hajlando versenyezni, nyu­­godtan keszulhet az atheni vilagbajnok­­sagra. Ugyan a 14,99-es ido nem sokat arul el formajarol, edzoje Dan Pfaff viszont allitja, hogy gyorsabb, mint egy evvel ez­­elott. Ebbol kiindulvan Bailey meg is je­­gyezte, hogy Athenban vilagcsucsjavi­­tasra keszul. Ket esztendeje a goteborgi vilagbajnok­sagon, amikor meglepte a vilagot gyozel - mevel, duhos volt az ujsagirokra, hogy azok mindenaron parhuzamot keresnek szenzacios futasa es honfitarsa, a szou­­li olimpian lebukott es hirhedte valt Ben Johnson pillanatokig fantasztikusnak lat­­szott szereplese kozott. Persze, ki nem lenne az, ha a doppingnak csak az arnya is ravetodik. Akkor, persze, jofiukent elitel­­ve honfitarsa tettet, hatarozottan lezarta az ugyet, s masra terelte a szot. Arrol be­­szelt, milyen nagyszeru vilagbajnoki cimet nyerni, de az igazi gyonydr, amire vagyik, az olimpiai arany. Aztan Atlantaban ebbol a fajtabol is szerzett kettot. Persze, ez uzenet volt az amerikai sprin­­tereknek, akik arra keszultek, hogy az ott­­honi otkarikas jatekokon majd megmutat­­jak a nagyszaju kanadainak. Az viszont, tole szokatlanul, csendben es modszere­­sen keszijlt a csatara. Tizenharom verse­nyen indult, nehanyat vesztett, volt, amit nyert. A veresegekbol, profi modon, nem csinalt nagy ugyet, inkabb levonta a tanul­sagot. Rengeteget dolgozott, hogy tech­­nikailag javftson futasan, fokent a rajton. Erdekes modon, atlantai futasat kovetd­­en valaki meg is jegyezte: „ez nem ugy nez ki, mint aki rajtol, hanem inkabb finisel". Bailey, aki vegignezte, hogyan vonul el a cfmvedd oreg Christie, amikor ket rossz rajt utan kizartak, fulig szaladt szajjal ert ceiba. S bar nem felejtette el hangsulyoz­­ni Karib-szigeteki szarmazasat, mond­van, a legjobb jamaikai futo cfme is ot il­letne, rdgton hozzatette: „Jamaikai szule­­tesu kanadai vagyok". A kanadaiak, akik imadjak, ha kozuluk barki elveri a port az amerikaiakon, istenftettek. Meg Jean Chretien miniszterelnok, akit Bailey csak „nagyfdndkkent“ (The Big Boss) emle­­get, is szemelyesen gratulalt. A vesztes (?) Atlanta hose, barmennyire is fantasztikus volt Bailey gyozelme es futasa, Michael Johnson volt, aki negy evvel elotte Barcelonaban gyomormergezes miatt. Miatta az 1996-os olimpia musorat, s amint kiderult, nem hiaba. Az, amit az ak­kor 28 eves texasi futo veghezvitt, ugy hi­­szem, csak Bob Beamon mexikoi 21. szazadbeli ugrasahoz (890) hasonlfthatd. Bar a kommentarok hidegen leszogeztek: Csak azt tette, amit a vilag a legjobb sprinteretol elvart. A vilagon rajta kfvul csak harman futottak 20 mp-en belul ket­­szazon, ebbol ketten, az amerikai John W. Carlos es Tommy C. Smith kezimeressel (1968-ban Mexikoban), majd 1979-ben az olasz P. Mennea, akinek 19,72-es vilag­­esuesa 17 evet elt. Maga Johnson csak 19,4—19,5-os idot tartott realisnak miu­­tan tavaly junius 23-an az amerikai olim­piai selejtezon 19,66-ra javitotta Mennea csucsat, augusztus 1 -jen az olimpiai don­­toben meg 0, 34 faragott le belole. Ugyanez nem sikerult a negyszazon, ahol Michael Johnson 1989 ota nem veszftett versenyt. Csak egyetlen egy ember volt nala gyorsabb, honfitarsa, az a Hurry „Butch“ Reynolds, aki 1988-ban Zurichben 43,29-re javitotta a vilagcsucsot (egyeb­­kent, meg hiresebb lett doppingvetke es negyeves eltiltasa utan Nebiolo es az IAAF ellen folytatott pererol). Szinte mar elkony veltek, hogy a furcsa testtartasu, de veg ul veretlen 55 versenybol allo soroza­­ta soran csak megkdzeliteni tudta azt (43,39). Minden tehetsege ellenere Michael Johnson, mondjak, nagyon kemenyen dolgozik. S bizony jo ideje. 1986-ban ju­­niorkent kezimeressel kerek 21 mp-etfu­­tott a ketszazon, egy evre ra mar 20,41 - et s innen datalodik negyszazas karrier­­je, amely 46,29-cel indult. SEBOK MARGIT Johnson (fent), Bailey (lent) Hol vagy.^aW- MW®

Next

/
Oldalképek
Tartalom