Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Damian, Iulian Mihai: Eneco ferences szerzetes inquisitiója Pécs püspökével szemben (1267)
26 Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016) a bíróságnak és a tanúknak a Székesfehérvárott található ispotályosok konventjének Szent István király templomában28 (4-104. sor); 2. a szerzetes recusatioja, amivel a tárgyalásnak a következő hétfőre történő elhalasztásáról dönt (104-113. sor), a püspök képviselője beleegyezik az új időpontba, majd ezt követi az ülés záróformulája (113-120. sor); 3. a május 30-ai eljárás átirata (121-130. sor), amely tartalmazza; - 4. Jób püspök április 21-ei megbízólevelét (procuratorium) magister Iohannesnek (130-144. sor); ez utóbbi kéréseit a bíróság felé (146-159. sor); 5. a bíró válaszát (160- 176. sor); 6. a püspök képviselője által benyújtott tiltakozást a bíró döntésével szemben (176-185. sor). Az információk mennyisége lehetővé teszi, hogy részletesen rekonstruáljuk a történéseket. A pécsi püspököt felszólították, hogy jelenjen meg az Apostoli Szék által kinevezett inkvizítor előtt három nappal Szent György ünnepe után, tehát 1267. április 24-én. Az idézés szóban vagy egy közvetítő személy útján történt, ugyanis a püspök az „in festo S. Georgii” kibocsátott, magister Iohannesnek adott megbízólevélben is kifejezetten kérte másolatban a szerzetestől mind az idézést (a „littere actionis”), mind a „littere apostolice”-t (vagyis az 1266. szeptember 23-án kiadott pápai megbízólevelet). Ezt a kérést az eljárás során többször is megfogalmazta a püspök képviselője, amit viszont egyszer sem teljesített a bíróság. A „ce- dula”-ban magister Iohannes kijelenti, hogy a ferences szerzetes nyilvánosan kifejtette azon szándékát, hogy eljárjon a pécsi püspök ellen, és bíróság elé idézze, miközben az esztergomi érsek palotájában tartózkodott, „in domo inimicis domini mei”. A vádlott képviselője ezen felül amiatt is panaszkodott, hogy nem tájékoztatták az eljárás helyszínéről, és írásban sem kapott idézést: a püspök megbízólevele valóban nem jelöl meg semmiféle pontos helyszínt, ahol a megbízottnak meg kell jelennie. Magister Iohannes több alkalommal is megfogalmazta azon vádját, miszerint őt félre akarták vezetni ura ellenségei, akik azt akarták elhitetni vele, hogy az eljárásra „Waradinum”-ban kerül sor (ez valószínűleg nem a mostani Nagyváradot, hanem Pécsváradot jelöli, ahol egy bencés apátság volt, amelynek apátja részt vett a bírósági eljárásban), mindezt abban a reményben, hogy a püspököt távolt tartsák, és „occulte” léphessenek fel ellene. Ezért nem tudni, milyen hírek ismeretében ment Fehérvárra, hogy a szükséges procuratorium birtokában és a pécsi káptalan több kanonokjának társaságában megvédje urát „tertio die post festum Sancti Georgi”. Az ispotályos barátok Szent István templomának szentélyében bemutatta a káptalan előtt ura nevében megbízólevelét és tiltakozását. Az elkövetkező nyolc napban, talán azt elkerülendő, hogy az idézés pontatlansága miatt urát ne kezeljék távollévőként, a vádlók képviselőinek és különféle tanúk társaságában felolvasta a dokumentumot a város több templomában, többek között az „ecclesia maior”-ban (ahol a magyar királyokat is eltemették), a domonkos és a ferences szerzetesek templomában. Eneco szerzetes több nap múlva érkezett, késését azzal magyarázta, hogy az udvarban feltartotta Mária királyné, IV. Béla felsége „pro quibusdam negociis”, mint például a folyamatban lévő katonai műveletek miatt: a két király seregei ugyanis Esztergom és Ronda környékén gyülekeztek, a 28 Cf. Hunyadi, Zsolt: The Hospitallers in the Medieval Kingdom of Hungary c. 1150- 1387. Bp., 2010.102-104. P-
