Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században

Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században

97

megkezdődött a gimnáziummá való átalakulás, elsősorban a német, kevésbé a szlovák evangélikus gyülekezet anyagi támogatásával. A jövőbeni fejlődésére nézve kulcsfontosságú volt a magyarországi á. h. evangélikus egyház Tiszai Kerületének 1804-es közgyűlése, amelynek értelmében kerületi kollégiummá, azaz az egész kerület központi oktatási intézményévé választották.1^

A következő négy évtizedben a kollégium több változáson is átment, minek következtében az egyszerű városi iskolából teljes (fő) gimnáziummá alakult, főiskolai elemekkel. A 18. századi tantervek alapján egy rendes gimnáziumnak nyolc osztállyal kellett rendelkeznie. A legfelsőbb osztály volt a Classis Primanorum, ezt követte a Classis Retorum, a Syntaxistarum, a Grammatistarum, a Donatistarum, a felsőbb lányosztály, a német (Legentum nationis Germanicae) és a szlovák elemi osztály (L. n. Slavicae).12« A 20-as évek új tanítási rendjének megfelelően az osztályok számát ötre, néhány esetben négyre redukálták (a Classis Grammatistarum és a Donatistarum átmeneti összevonásával).1^ Az új egyetemi rend is változtatott az osztálystruktúrán: elkülönültek egymástól a felső leányosztály és az elemi osztályok. A következő években a kollégium középiskolaként (gimnázium) fejlődött, a felsőbb osztályokban a jogi és teológiai oktatással. Mivel a teológia jelentősége fokozatosan nőtt a felsőbb gimnáziumi osztályokban, így önálló, kétéves képzéssé alakult. A jogi tanszéket 1815- ben alapították, és 1822-től a kétéves jogi képzés már ugyanúgy működött, mint a teológiai. A két képzés tulajdonképpen már nem tartozott a gimnáziumokhoz, hanem inkább felsőoktatási intézményt testesítettek meg, amely felsőfokú képzést biztosított.

A gimnáziumban annakidején a hagyományos tárgyakhoz újak csatlakoztak: természettudományi tárgyak, magyar nyelv és irodalom, rajz, testnevelés stb. A tanítás nyelve 1842-től a magyar. A magas színvonalnak köszönhetően a kollégium országos szinten a második helyet szerezte meg az evangélikus középiskolák között, közvetlenül a pozsonyi líceum mögött.* 122 * * 125 * A kollégium tehát újra szorgalmazta az egyetemmé válást, a politikai események folytán azonban újból sikertelenül.127

Az iskola folyamatos fejlődésével a tanárok száma is megnőtt ötről (a 20-as években) tizenkettőre (1847-ben). Szinte az ijsszes tanár valamilyen külföldi egyetem, legfőképp a német egyetemek abszolvensei voltak (Wittenberg, Jéna, Halle, Greifswald, Drezda, Göttingen, de Párizs és Bécs is), s több nyelven is beszéltek.128 A rektori hivatalt a teológia tanára képviselte, nyugdíjba vonulása után a vezetőség elfogadta a hároméves, majd 1842-től az ún. ambulatorikus rektorátust (az egyéves hivatali idővel). A

123 EOL Budapest.

122 SA Presov, EKP, c. 255: Conspectus examinis anniversarii 1800 - 1819.

la5 §A Presov, EKP, c. 256: Conspectus examinis anniversa 1820 - 1841.

126 Őket követte a híres késmárki és a soproni líceum. Hörk, József.: Az Eperjesi

á.h.ev.ker, Collegium története. Kassa 1896,149.1.

127 A kollégium evangélikus egyetemmé való átalakításának gondolata először a 17.

század 60-as éveiben született meg, de a rekatolizáció miatt nem valósulhatott meg. Hasonló sorsra jutottak a Rákóczi-szabadságharc alatt létrejött tervek is, amikor az egyetem létrehozásáról Eperjesen a rózsahegyi zsinat döntött 1707-ben.

128 SA Presov, EKP, c. 266: Informationes de professoribus 1821 - 1852.