Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században
Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16 és a 19 században Kónya Péter Előzmények A Sáros vármegyei oktatás kezdete mélyen a középkorba nyúlik vissza. Mivel az első innen származó diákok csak a 14. század végétől kezdve voltak az európai egyetemeken, ez azt jelenthette, hogy minimálisan a 14. században már kellett szervezett oktatásnak működnie a diákok lakóhelyén vagy annak közelében, még ha alacsonyabb színvonalon is. Tekintettel arra, hogy Sáros vármegyében a kora középkorban nem léteztek a magasabb egyházi szervek vagy bencés kolostorok, nagy valószínűséggel az első iskolák csak a késő középkorban alakultak meg. Az egyházigazgatás később már magasabb követelményt állított,1 de legfőképpen a városok létrejötte igényelte az oktatást, ugyanis a városokban a bizonyos fokú képzettség elengedhetetlenül fontos volt nemcsak az igazgatás, de a kereskedelem lebonyolításának és a céhek ipari termelésének vezetése szempontjából is. A polgárság oktatása azonban olyannyira specifikus volt, hogy az előző korszakhoz képest vagy teljes mértékben vagy csak részben módosított, új típusú iskolákat igényelt. Egyes hivatalok a 14. században pedig akár egyetemi végzettséget is megkívántak, amelyet fokozatosan el is vártak egyes papoktól és tanítóktól. Természetesen az egyetemi oktatás felől érdeklődőknek már rendelkezniük kellett bizonyos fokú tudással, amely az alapfokú iskolák rendszerének fejlesztéséhez vezetett az országban. Új követeléseket az oktatással szemben a 14. században létrejött új típusú plébániai és városi iskolák támasztottak, amelyek a lakosság szélesebb körét, főleg a nemességet és a polgárságot célozták meg, de azon jobbágyokat is, akik a papi hivatást választották. A plébániai iskolák egész sora épült a hagyományos hazai iskolai hagyományokra, amelyek a nagyobb parókiákon működtek, és ahol maga a lelkész oktatott. Feltételezhető, hogy az első ilyen plébániai iskola a vármegyében Nagysárosban volt, a legrégebbi egyházszervezet központjában. Bár e tény csak 1509-től igazolható az írásos emlékek alapján, György rektor2 3 ottani működésének köszönhetően városi iskola biztosan működött ott már korábban is, amely Nagysáros városi jellegét tükrözhette. A nagysárosi iskolán kívül a középkori vármegyében kimutatható, hogy további falusi iskolák működtek, mégpedig Budaméren, Bércalján, Komlóson, Lapispatakon, Sóváron és Tarcán.3 Némely szerző ide sorolja a berzevicei egyházi iskolát is, amelyet az elkövetkezendő évszázadban gimnáziummá alakítottak (mint ahogy a hanusfalvi és a héthársi iskolákat is).4 1 Egy egész sor új parókia jött létre, úgyszintén az esperességek (archidiakonátus)is, mint az egyházszervezet középfokú egysége, s nem utolsósorban az új egyházi rendek is meghonosodtak az országban. 2 Kassai százéves egyházmegye történeti névtára és adattára. Kassa 1904, 764-765.1. 3 Uo., 360. 4 TÓTH, Sándor: Sáros vármegye monográfiája III. Budapest 1912, 263.1.
