Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Szigeti Jenő: Túlvilági kalandok. Adalékok a magyarországi spiritizmus történetéhez
108 Egyháztörténeti Szemle XV/3 (2014) „Dr. Kovács Sebestyén Endre volt a háziorvosom; régi jó barátom és rokonom. Mikor megtudta, hogy én családostul az asztaltáncoltatással foglalkozom, tudós emberhez illő haragba jött és lehordott mindannyiunkat keményen. »Hisz ez a bajotoknak kútfeje.« Aztán megmagyarázta komolyan és szakértőén, hogy az emberi magnetizmus valóban létező erő, s azzal különösen adományozva vannak mindazok, akiknek hivatásuk az idegekkel dolgozni: költők, színészek, festők; de ezzel a magnetizmussal visszaélni, azt másra elpazarolni, mint hivatásunk teljesítésére, éppen olyan természettelen, mint az éltető ösztönök perverz irányzata. ”23 Nem tarthatnék meglepőnek, ha Jókai utolsó életszakaszán hódolt volna a spiritizmusnak. Többször is leírta korábban, hogy hisz a jóslatokban, rossz előjelekben, telepátiában. A grafológus szakember a Mester akkori betűvetésében is fölismerni vélte az okkult jelenségek okozta lelki izgalmat.2« Ennek az analízisnek ellentmondani látszik az Astral szellemek című tárca (1897), amelyben az író elismerte, hogy a szabadságharc után gyakran „táncoltatta az asztalt”, míg orvosa - rohamos egészségromlását látva - el nem tanácsolta tőle. Ez a tilalom annál jogosabb, mert a szellemidézés szögesen ellenkezik a túlvilági életről hirdetett keresztény felfogással — zárja a cikket. Arany János is az 1850-es évek elején tartott szeánszokat otthonában. Egressy Gábor, a nagy színész állítólag Petőfi szellemével került kapcsolatba egy kopogó asztalláb segítségével, s a költő részletesen elmondta volna halálának történetét. Erről Egressy egyik levelében lelkendezve beszámolt Arany Jánosnak is. Most az ő válaszából idézünk, s úgy gondoljuk, véleménye ma is helytálló bírálata a spiritizmus egyik jelenségcsoportjának. Arany nemcsak nagy költő, hanem kitűnő megfigyelő és lélekbúvár is. így szól az Egressyhez küldött válasza: „Kedves barátom! A szellemekkel való correspondentiát illetőleg én a kételkedők közé tartozom. Azt gondolom, az egész asztalírási folyamat a működő agyában képződik, öntudatlanul. Képek és eszmék állnak elé, s egészíttetnek ki, mint az álomban. Amit legkevésbé hiszek, az a testtől megvált szellem működési képessége: mert hogyan volna a szellem képes olyan tökéletlen műszer által, minő egy asztal vagy bútordarab, nyilatkozni, ha a testnek rendetlen állapota, például a vérnek agyra tolulása, megtompíthatja munkásságát?”^ De négy levele és egy kisebb dolgozata, valamint a később, 1877-ben írt A kép-mutogató című verse tanúskodik arról, hogy az asztaltáncoltatás nem volt idegen tőle sem. A verset Arany „énekes históriának” mondja, egy szokványos szomorú történet ez, amit a „debreceni sokadalom”számára mesél el. Egy gróf kisasszony szerelmes lesz az íródeákba, akit kidob házá- 23 24 23 Jókai MÓR: Astral-szellemek. In: Jókai Mór hátrahagyott művei. 2. köt. Túl a láthatáron. Bp., 1912. 69. p. 24 RákosnéÁcs Klára: Vallanak a betűk. Bp., 1985. XXIV. fej. 23 Ákos Károly: A miszticizmus lélektana. Bp., 1955.
