Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Klestenitz Tibor: A pártpolitika a dualizmus korának katolikus nagygyűlésein
A pártpolitika a dualizmus korának katolikus nagygyűlésein* Klestenitz Tibor Az első katolikus nagygyűlést 1848-ban rendezték Mainzban a széttagolt Németország híveinek összefogására. A rendezvénytípus, amelyet a demokratikus eszmék terjedése, a hírközlés és a közlekedés forradalma tett lehetővé és szükségessé, idővel Európa számos országában megjelent. A nagygyűlések egyfajta katolikus parlamentként működtek, ahol a résztvevők - klerikusok és világiak - megvitatták a közösséget érintő kérdéseket. A polgári fejlődés Magyarországon sem hagyta érintetlenül a katolicizmust, amely a 19. század folyamán kénytelen volt szembenézni az államegyházi státus elvesztésével. A vallásos világkép általános megrendülése pedig a hitélet lanyhulásához, kiüresedéséhez vezetett. Ez a két tényező kiváltotta az öntudatos katolikusok válságreakcióját, amely a hívők közösségének újjászervezését és identitásuk megerősítését célozta: kibontakozott a megújulási mozgalom, a „katolikus reneszánsz”. Ennek keretébe illeszkedtek az országos katolikus nagygyűlések is, amelyeket 1900 és 1913 között (két kivétellel) évente megrendeztek. A tanulmány azt vizsgálja, hogy a pártpolitika milyen szerepet játszott az eseményeken. A nagygyűléseket a Katolikus Egyesületek Országos Szövetsége (KEOSZ, 1908-tól Országos Katolikus Szövetség) szervezte, amelyet Zichy János gróf vezetett. Ő 1903 novemberéig egyben a katolikus érdekek védelmére vállalkozó Néppárt elnöke is volt, ám ekkor lemondott, mert nem helyeselte a parlamenti obstrukcióban való részvételt. Ezután belső ellenzékbe vonult, az elnökséget pedig unokatestvére, Zichy Aladár vette át, aki a püspöki kar elvárásainak megfelelően megpróbálta mérsékletre bírni a párt képviselőit. A kor politikai katolicizmusában ekkor ugyanis két irányzat élt egymás mellett: a főpapságtól közvetlenül függő konzervatív-aulikus vonal, és egy másik, a hierarchia által komoly fenntartásokkal szemlélt, keresztényszocialista színezetű irányzat, amely a függetlenségiekhez közeledett. Ennek legbefolyásosabb politikusa Rakovszky István alelnök volt.* 1 A nagygyűlések politikai megnyilvánulásai tulajdonképpen annak a küzdelemnek a részeként foghatóak fel, amelyet a Zichy által irányított konzervatívok és Rakovszky populistái vívtak egymással. A helyzetet ráadásul tovább bonyolította, hogy a katolikusok egy része eleve nem támogatta a ’67-es alapon álló Néppártot. Az ellentétek azonban sokáig rejtve maradtak, hiszen a nagygyűléseket az egység demonstrációjának szánták, a belső viták kiteregetése nem lett volna előnyös. A rendezvényt ezért - legA kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program cimű kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszi- rozásával valósul meg. 1 Szabó DÁNIEL: a Néppárt, 1895-1914. Bp., 1983. (Kézirat. Kandidátusi értekezés.) - A Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, D 10926. (továbbiakban: Szabó, 1983) 79- P-
