Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században
Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században 103 közé tartoztak Bansell Kálmán és Ország Pál (Hviezdoslav). Ugyanebben az időben kezdett el újra tevékenykedni a Magyar Társaság, amelyet Vandrák András professzor vezetett, s folytatta az előző évek irodalmi és önképzőköri tevékenységét.152 A teológiai akadémia mellett szlovák, magyar és német zártkörű homiléta társaságok és egyesületek is működtek,153 valamint további önképző- és szakmai körök tevékenykedtek a jogi akadémia és a tanítói intézet mellett. Az állam által támogatott magyarosítás a nyolcvanas évektől negatívan befolyásolta a kollégium életét. A németnek a magyar nyelvre való lecserélése és a magyar nemzeti élet minden területen való támogatottsága mellett ez a szlovák diákok mindennemű nemzeti, kulturális tevékenységének ellenőrzését eredményezte, miközben az intézetvezetés szigorúan büntette a pánszlávizmusnak minősített tetteket.151! Az 1884-ben elismert állami támogatással a kollégiumban az ösz- szes anyagi problémát meg tudták oldani. Viszont továbbra is osztozott rajta a Tiszai Egyházkerület, két eperjesi evangélikus gyülekezet és Eperjes városa is, mint ahogyan az itthoni és külföldi egyesületek s egyletek egyaránt. A régi alapítványok a 19. század második felében mind a kollégium, mind a többi intézet számára több tucat új tétellel bővültek, ide tartozott például az ösztöndíjak kifizetése, az alumneum, a könyvtár fenntartása, amelyek már több tízezres összeget jelentettek.155 A 20. század elején a kollégium tovább fejlődött. Mivel az összes intézetben megnőtt a diákok száma, így már nem bizonyultak elegendőnek az iskola helyiségei, s 1911-ben egy új, modern kollegiális gimnáziumot építettek. Ebben az időszakban 43 tanár tanított az intézetben, köztük 22 az akadémiákban. A 19. század végén és a 20. század elején a Kollégium híres személyiségei közé tartozott Vandrák András filozófus, Hazslinszky Frigyes botanikus (mindkettő a MTA tagja), az egyháztörténész Hörk József és Gömöry János, valamint Horowitz Simon jogász. Az új egyetemek (Pozsonyban és Debrecenben) alapítása után az intézmény vezetősége a század elején az iránti óhaját fejezte ki, hogy a kollegiális akadémiákból (karokból) egy evangélikus egyetemet hozzanak létre, amely viszont nem jöhetett létre az első világháború utáni államjogi változások miatt. A század végén, 1895-ben az egész vármegye területén 14 állami, 4 községi, 108 római katolikus, 105 görög katolikus, 35 ágostai vallású evangélikus, 6 zsidó elemi iskola működött.156 Az evangélikus iskolák így alig 12 százalékot tettek ki. A 20. század elejéig a népiskolák száma kicsit csökkent, jelentősebb volt a rendszerbeli változás, főleg az állami iskolák előnyére. A vármegyében 1910-ben 45 állami, egy községi, 98 római katolikus, '5* * SA Presov, EKP, c. 725: Az Eperjesi evang. Collegium „magyar önképző körének” jegyzőkönve. ‘53 5a Presov, EKP, c. 365, 373, 376. *54 Az 1882-ben létrehozott „titkos pánszláv közösség“ miatt kitiltották a kollégiumból, de Magyarország összes többi hasonló intézetéből is Marsall Gusztáv diákot (a bácskai Petrovecből) és még nyolc társát a tanítóintézetből. Az Eperjesi ker.ev. Collegium Értesítője az 1881/82 évről. Kassa 1882. •ss SA Presov, EKP, c. 937: Alapok könyve 1750 - 1900. «6 KOVÁCS, I. Gábor: A tanítási nyelv Sáros megye népiskoláiban. In: A felhalmozás műve. Történeti tanulmányok Kövér György tiszteletére. Budapest 2009, 266.1.
