Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Misák Marianna: Zsarnay Lajos rövid életrajza
46 Egyháztörténet! Szemle XIV/4 (2013) tudta tartani. Betiltott mindenféle gyűlést, tanácskozást és választási eljárás megindítását.43 A püspökök tanácskozhattak az esperesekkel, illetve néhány bizalmi férfival egyházi vagy iskolai ügyekben, de csak bizonyos feltételek mellett. A 4-4 egyházkerület beosztását az ország katonai beosztásához kellett igazítani. Egyházi és iskolai alapítványok kezelése miatt szükséges gyűléseket csakis kerületi kormánybiztos jelenlétében, előzetes engedély nélkül pedig csak presbiteri gyűléseket tarthattak. A kormánybiztos feladata volt megakadályozni, hogy politikai kérdések tárgypontként merüljenek fel. Megtiltotta a megüresedett püspöki székek betöltését. A Tiszáninneni Egyházkerület Haynau rendeletét több mint két héttel később, 1850. február 27-én kapta meg. A Sárospataki Kollégium életében szinte kezdettől fogva nagy szerepet játszottak a bőkezű világi patrónusok, akik nem csak segítségükkel, de munkájukkal, közbenjárásukkal, befolyásukkal is sokat tettek érte. A rendelet kézhez vételétől azonban nem vehettek részt a Kollégium igazgatásában, ami nagy vesztesége volt az iskolának. A Kollégium életében gyakorlattá vált nyilvános vizsgák tartása most szintén lehetetlenné lett. Ezeken a vizsgákon megjelentek a Kollégiumot támogató és fenntartó személyek, akikkel ily módon is ápolták a személyes kapcsolatot. Barcza József írja, hogy a kialakult helyzetre tekintettel „Apostol Pál püspök 1850. május 3-án kelt leiratában óvott az érdekelt hozzátartozók és érdeklődő tömegek előtt végbemenő közvizsgáktól, mint amelyek »valami gyűlés színét hordozzák magokon, mitől pedig most, mennyire lehető, óvakodni kell «.”44 Az egyházi iskolák önrendelkezési jogának felfüggesztését az állami szervek irányítása és ellenőrzése követte. A császár az ország katonai körzeteinek megfelelően külön szerveket, vagyis iskolai hatóságokat állított fel. Sárospatakot a kassai körzethez rendelték, melynek biztosa azonnal megjelent az iskolában, és hivatalos vizsgálatot tartott. A Kollégium minden területéről alapos jelentést kért.45 Mint egy újabb „vészes felleg,” olyan volt a következő rendelet, melynek az eddig kiadott rendeletek előfutárai voltak. 1850. szeptember 7-én jelent meg az iskolákat szabályozó Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen miniszteri rendelet, amelynek kötelező bevezetését minden középiskola számára előírták. Tagadhatatlan, hogy az Entwurfnak sok pozitívuma volt és nagyon haladó szellemiségű programot fogalmazott meg, de Magyarországon kevés volt azoknak az intézményeknek a száma, melyek a benne leírtaknak megfeleltek volna. Ezek közé tartozott a sárospataki iskola is. A protestáns iskolák sajátos felépítéssel és rendszerrel működtek, éppen ezért az Entwurf bevezetése sok tekintetben elutasításra talált. Az osztrák abszolutizmus, mely minden területen egyeduralomra tört, célját e rendeletén keresztül is el akarta érni. Az elutasítás mögött ezért nem a maradiságot vagy éppen a protestán * 44 sra Zsilinszky, 1907.677. p. 44 Barcza, 1981.158. p. SRKTGyL, B.LXXI. 32,539. 45