Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hegyi Ádám: "Mit mondasz mindezekre te vallást tsúfoló!" Id. Ercsei Dániel (1744-1809) és a hitvédő irodalom
,Mit mondasz mindezekre te vallást tsúfoló!” 29 fogadta, hogy a világiak hatalomszerzési akcióját nem akadályozza.28 A budai zsinat jegyzőkönyvéből látható, hogy Eresei nem is vett részt ezzel kapcsolatos vitákon.29 * * A Szent passió mecénásai közül Péchy Imre és Csanády György személyesen is jelen voltak a budai zsinaton.3° Péchy határozottan a nemesek pártját képviselte az egyházkormányzattal kapcsolatos vitában olyannyira, hogy a Sinai Miklós elleni eljárásban személyesen vezette a házkutatást Sinai otthonában.31 Hogyan sikerülhetett Ereseinek ifj. Péchy Imrét, Csanády Istvánt és Csanády Györgyöt megnyerni, miközben a zsinaton a nemesek ellen foglalt állást? Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy Péchyt épp 1791-ben nevezték ki Bihar megye alispánjává, és életpályájából tudjuk, hogy elkötelezett híve volt a református egyháznak. Részt vett a debreceni kollégium tananyagának megreformálásában, a tiszántúli egyházkerület határainak átalakításában, miközben saját elképzeléseit is ráerőltette az egyházra.32 Eresei mezőtúri lelkészként sem szakadt el Bihar megyétől, mert több rokona is ott élt, és bátyja, Sámuel 1782 és 1793 között a bihari egyházmegye esperese volt.33 * 35 Másik bátyja, Gábor, szintén Bihar megyében, Nagyváradon élt, ahol ügyvéd volt.34 Elképzelhető, hogy ezek a bihari kapcsolatok és Péchy közismert vallásossága meggyőzték Ereseit arról, hogy érdemes Péchy támogatását megnyerni. így a Szent passió kiadása akár kompenzáció is lehetett Péchy részéről az elszenvedett vereség ellensúlyozására. Sajnos a Péchy család levéltárában semmilyen nyoma sincs Eresei kapcsolatainak Péchy Imrével,35 ezért csak feltételezni tudjuk, hogy Péchy Imre olyan mélyen vallásos ember volt, aki fontosnak tartotta egy hitvédő munka megjelenését. Ezen kívül az is valószínű, hogy a lelkészek és nemesek között nem volt olyan éles az ellentét, hogy az komolyan tönkretette volna a mindennapi kapcsolataikat. 28 Keresztesi József: Magyarország polgári és egyházi közéletéből a XVIII-dik század végén. Bp., 1882. (továbbiakban: Keresztesi, 1882.! 359. p. Ld. még: Tóth, 1941. 1. köt. 263. p.; Tóth Ferentz: A helvétziai vallástételt tartó túl a tiszai superintendentiában élt református püspökök élete, e jelen való időkig lehozva. Győr, 1812. 223. p. Révész Kálmán: A budai zsinat jegyzőkönyve. In: Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező, 1874. 21-35., 77-86., 243-251., 331-336., 379-392., 481-487., 503- 513. p. (továbbiakban: RÉVÉSZ, 1874.) 3° Révész Kálmán szerint Péchy nem volt végig jelen a zsinaton. RÉVÉSZ Kálmán: Emlékkönyv a budai és a pesti zsinatok százados évfordulójára. Bp., 1891. 26. p. 3' Révész, 1959. 22. p. 32 Tóth, 1941.1. köt. 150. p. 33 Barcsa, 1908. 2. köt. 123. p. 3-t Marosvásárhelyi ev. ref. kollégium értesítője az 1887-88-ik iskolai évről. Szerk.: Bedőházi János. Marosvásárhely, 1888.426. p. 35 Magyar Nemzeti Levéltár. Magyar Országos Levéltár, (továbbiakban: MNL. MOL.) P 536. (= Péchy család, 1527-1889.) 7. cs. 1791-1800.
