Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gergely Ferenc: A Jehova Tanúi vallási közösség és a pártállam viszonya (1950-1970)
A Jehova Tanúi vallási közösség és a pártállam viszonya (1950-1970) 103 ragaszkodás, a bajbajutottak szervezett támogatása (börtönbe zártak, internáltak, munkahelyükről eltávolítottak, külföldön élő tanúk segítése) képezte, edzette. 1950-ig komoly erőt kölcsönzött nekik a svájci (zürichi) és az amerikai (New York-i) kapcsolat, amely elvi irányításban, tekintélyes mennyiségű, legfrissebb tudnivalókat továbbító iratküldeményekben és - tekintettel a háborút követő évek szociális viszonyaira - bizonyos természetbeni anyagi juttatásból állt. Ezzel szemben gyengítette őket viszonylag kis létszámuk, zárkózottságuk, más hitűekkel szembeni türelmetlenségük, vitáik ingerült hangvétele, az államhatalommal szembeni rugalmatlan magatartásuk, a más vallási közösségekkel, netán világi erőkkel való taktikai együttműködés elutasítása, 1950-től a nemzetközi kapcsolatokból származó előnyök, lehetőségek elvesztése, az emberi gyengeségekkel tetőzött, döntően a folyamatos politikai üldözésből fakadó elbizonytalanodás, meghasonlás, eltávolodás és hi- tehagyás. Tudjuk, hogy az országban nagyon sok vallási, politikai alapon újra és újra szerveződő „erő-csoportosulás” jött létre. A Belügyminisztérium által nyilvántartott ellenséges személyek 1970-ben kb. 15.000-es, 1982 végén 2.582-es, 1985 végén 2.225 fős számát ismerve és mindezt összevetve a katolikus illegalitás Bulányi György vezette csoportosulásának 2000 körüli tagságával (amelyből a BM illetékesei 200-at tartottak „tudatos ellenségnek”) bizton állíthatjuk: a kb. 40.000 főre tehető szekta-tagság, benne a Jehova Tanúinak 6-10.000 híve nem volt figyelmen kívül hagyható az önmagát egyre fenyegetettebbnek érző hatalom számára^1 Nem is tévesztették őket szem elől, elsősorban a közösség amerikai egyesült államokbeli eredete, New York-i irányítása, zürichi közvetlen támogatása és felügyelete miatt. Ez a pártállami vezetés számára a hatvanas évek első feléig azt jelentette, hogy a szocializmus ügyének legádázabb ellensége ennek a szervezetnek a közreműködésével is folyamatosan beavatkozhat és be is avatkozik a szocialista tábor, ezen belül a Magyar Népköztársaság belső életébe, gyengítve, rombolva azt, aláásva az államhatalom erejét. Továbbá: közvetítő szerepet játszanak a hatalmuktól csak nemrég megfosztott uralkodó körök, a reakciós erők, az ország határain kívül rekedt maradékuk, valamint a Népköztársaság minden rendű és rangú ellensége között. Vádolták őket azzal, hogy tájékoztatják a külföldet az itthon történtekről, olyan adatokhoz juttatják a nemzetközi „reakciós” központokat (kormányszervek, sajtó, rádió, televízió, kémszervezetek), amelyeket azok hasznosítani tudnak a szocialista országokkal szembeni propagandában, politikai harcban, kém- tevékenységben, a nemzetközi kapcsolatok egész területén. Ingerült reakciókat váltottak ki az illetékesekből azok a próbálkozások is, amelyek a szomszédos országokban működő jehovistákkal való kapcsolatfelvételt, tájékozódást és e tapasztalatok továbbítását célozták az európai, s rajta keresztül az amerikai központba. Hiszen a „vasfüggöny” leeresztése következtében törvényes úton erre nem nyílt mód. 31 MÓL. XIX-A-21-C. 30. dob. 0028-1965. sz., MÓL. XIX-B-i-x. (= Belügyminisztérium levéltára. Országos és főkapitányi értekezletek.) 43. dob. io-38(8)-1986. sz.
