Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár János: Az 1962-es kolozsvári református püspökválasztás és a Szekuritáté
Az 1962-es kolozsvári református püspökválasztás és a Szekuritáté 53 tus püspökjelölt, Búthi Sándor feladata volt. A másik, még több keresztyént érintő esemény, hogy 1962. október 11-én megnyílt a II. Vatikáni Zsinata A püspök halála természetesen felvetette az utódlás kérdését mind egyházi, mind állami szempontból. Az első időszakban úgy tűnt, az utóbbi püspökválasztások tradíciója érvényesült: ahogy Nagy Károlyt főjegyzője Makkai Sándor, Makkait az ő főjegyzője, Vásárhelyi, az elhunyt Vásárhelyi Jánost az akkori főjegyző, Dávid Gyula követheti a püspöki székben. A helyzetet bonyolította, hogy 1961. szeptember 16-án meghalt a nagyváradi református egyházkerület püspöke, Arday Aladár is. A két kerület közvéleményében megjelent a versengés szelleme: nem mindegy, hol választanak előbb püspököt, mert akit előbb megválasztanak, az lesz a rangidős a zsinaton. Továbbá, ahogy az I. majd a II. világháború után, újból felmerült a román állam részéről a két egyházkerület egyesítésének ötlete is. Márpedig ha ez bekövetkezett volna, nem mindegy, kinek a fősége alatt történik. Az államhatalom azt a látszatot akarta kelteni, hogy az egyház és állam szétválasztásának a híve, miközben korábban nem tapasztalt intoleranciával, a hatalmi erőszakszervezetek bevonásával erőltette rá akaratát az egyházakra. Jelen dolgozat azt tűzte ki célul, hogy bemutassa az eddig napvilágra került dokumentumok alapján, hogyan jelentkezett a püspöki szék betöltésének kérdése a román állambiztonság irataiban. A kolozsvári püspök halála után az illetékes egyházi szerv megtette a szükséges lépést. Sajnálatos módon épp az ügydöntő igazgatótanácsi jegyzőkönyvek elkallódtak, a Román Állami Levéltár kultuszügyekre vonatkozó dokumentumai csak részlegesen kutathatók, a vallásügyi felügyelők iratait tartalmazó akták pedig egyelőre elérhetetlenek. A forráshiány így megnöveli, ugyanakkor ellenőrizhetetlenné teszi a politikai rendőrség iratainak információ-értékét. A korszak eseményeiről többnyire a börtönből egy évvel korábban szabadult „Szabó Béla” fedőnevű (továbbiakban: fn.) ügynök információs feljegyzéseiből értesülhetünk. Ő jelentette Dávid Gyulának a jelenlétében elhangzott kifakadását, miszerint az Igazgatótanács megtette a szükséges lépést: őt és Tőkés Istvánt terjesztették fel a Vallásügyi Államtitkárságra püspökjelöltekként, de választ azóta sem kaptak. * Hogy az állam képviselő- 3 4 3 Molnár János: A Nagyváradi (Királyhágómelléki) Református Egyházkerület története, 1944-1989. Nagyvárad, 2001. (továbbiakban: Molnár, 2001.) 402-403. p. 4 Arhiva Consiliului National pentru Studierea Arhivelor Securitátii / A Szekuritáté Archívumait Tanulmányozó Országos Bizottság Levéltára (továbbiakban: ACNSAS.) Io 17752/1/123. sz. A „Szabó Béla” fn. ügynök azonos László Dezsővel (1904-1973), aki sokoldalú közéleti tevékenységet fejtett ki: egyházi- és társadalomtudományi író, szerkesztő, az Erdélyi Fiatalok és az Ißü Erdély c. lapok legjelentősebb munkatársa, 1941 és 1944 között magyar országgyűlési képviselő, 1940 és 1957, 1967 és 1972 között Kolozsvár- belvárosi lelkész. 1952 és 1954 között ítélet nélkül letartóztatásban volt, kényszermunkát végzett a Duna-Fekete-tenger csatornánál. 1957-ben öt évre ítélték az ún. Dobai-perben nyilvános izgatásért, i960, november 10-én szabadult. Együttműködő magatartásáért beszámították az ítélet nélkül börtönben töltött 764 napot (a bűnügyi nyilvántartó-lapja, illetve saját hálózati dossziéja szerint).
