Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Galo Vilmos: A Beretkei Református Árvaház története (1929-1944)
32 Egyháztörténeti Szemle XIII/2 (2012) meggyógyulását. Az alkotás vágyának öröme, a megnövekedett önbizalom tettekben fog megnyilvánulni ott is, ahol eddig csak szavakban tört elő az akarat. Főleg ennek az intézetnek áldó hatásától várom az egyházi közszellem előnyös megváltozását.”10 A jelenlévők is egyöntetűen az árvaház felállítása mellett foglaltak állást, elhelyezésére pedig a rozsnyói fürdő épületét javasolták. A közgyűlés mindazonáltal határozatilag kimondta, hogy az egyházmegye lelkészei és tanítói az 1928. évtől kezdődően tíz éven keresztül jövedelmük 2%-val kötelesek hozzájárulni e nemes cél megvalósításához. Az egyházmegye a felállítandó árvaházat a sajátjaként szándékozta megalapítani, de azt készségesen felajánlotta a tiszáninneni egyházkerületnek, ezen keresztül pedig a konventnek, hogy egyetemes egyházi célokat szolgáljon. Mindazonáltal a közgyűlés résztvevői, önzetlenségüket bizonyítandó, helyben 43 180 Ke adományt ajánlottak fel a létesítendő árvaház javára.11 Az egyetemes konvent fentebb tárgyalt döntése mindazonáltal nemcsak a vitát, de az adakozást is elindította a tervezett szeretetintézmény javára. Pálóczi-Czinke István még május 20-án megjelent cikkében felajánlotta énekeskönyvének és vallástani kézikönyveinek bevételéből származó teljes jövedelmét az árvaház javára, egyúttal másokat is felszólított az adakozásra.12 13 14 Ennek eredményeként augusztus közepéig több mint 10 000 Ke adományt juttattak el a konvent elnökéhez. A gömöri lelkészek és tanítók nagylelkű felajánlásától felbuzdulva az Ungi és az Abaújtornai Református Egyházmegye is kilátásba helyezte anyagi támogatását. ‘3 A tiszáninneni egyházkerület november 11-12-én Kassán tartotta soros közgyűlését, melynek egyik központi témája a tervezett szeretetintézmény felállítása körül kialakult helyzet volt. A gyűlésen nem volt jelen Lukács Géza egyházkerületi főgondnok, aki levélben értesítette a közgyűlés résztvevőit főgondnoki tisztségéről való lemondásáról. Távozásának döntő okaként a konvent májusi ülésének a rozsnyói vasas-fürdő árvaház és diakonisszaképző céljaira való megvásárlását elhalasztó határozatát nevezte meg: „Erős meggyőződésem, hogy a konventi ülésen többségre emelkedett vélemény oly csapást jelent Egyetemes Egyházunkra, amelyet talán belátható időn belül sem heverhet ki, - és, hogy ez nem építő munka, hanem destructiót képez, amivel személyemet nem azonosíthatom, - részesévé nem tehetem.”11' Véleménye szerint a konventi tagok többsége csupán azért nem támogatta a nevezett ingatlan szeretetotthon céljára való megvásárlását, „mert az eszme mások agyában született meg”. Pálóczi-Czinke püspök 10 Csabay, 1928. (3) 6. p. 11 Csabay, 1928. (14) 24. p. 12 Pálóczi-Czinke, 1928. 2. p. Végül az árvaház csak Pálóczi-Czinke vallástani könyveinek a jövedelmét kapta meg. Ld. Az árvaház pénzügyi helyzete c. fejezetet 13 Bácsy Gyula: Cselekedet. In: Református Egyház és Iskola, 1928. 34. sz. 1. p.; Ungi Református Egyházmegye' 1928. évben tartott rendes köz- és bírósági üléseinek jegyzőkönyve. Szerk.: Kőmíves Sándor. H. n., 1929. 30. p. 14 A Szlovenszkói Tiszáninneni Református Egyházkerület Kassán, 1928. évi november hó 11. és 12. napján tartott lelkészszenteléssel egybekötött rendes közgyűlésének jegyzőkönyve. Szerk.: Péter Mihály. H. n., 1929. (4) 9. p.
