Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: A Rákóczi-szabadságharc és az evengélikus egyház
A Rákóczi-szabadságharc és az evangélikus egyház 59 még Radvánszky János kincstartó és Jánoky Zsigmond fejedelmi kancellár volt jelen, s rajtuk kívül számos vármegyei és városi követ, mint Szirmay Miklós, Prileszky Pál vagy a néhány héttel később kivégzett Okolicsányi Kristóf. A korábban kijelölt világi elnökön (Petrőczyn) kívül az első nap tárgyalásain az egyházi elnökké Zabler Jakab szuperintendenst választották meg.49 A zsinat fő célját képezte az egyházszervezet átépítése, az istentiszteleti rend megreformálása, a visszaélések megszüntetése, az iskolaügy kezelése, az ünnepek, szertartások, papi öltözetek s egyéb dolgok szabályozása. A már felsorolt problémákon kívül a zsinat több tárgyalása a pietizmussal foglalkozott. A pietizmus legnagyobb hazai ellenségének Krman szuper-intendens bizonyult, aki már a rozsnyói meghívó emlékiratban szigorúan bírálta az irányzatot, a zsinaton nem egy támadást intézett ellene. A pietizmus követőit a zsinaton csak Burius János és Mittuch Ádám képviselték, a heves vitákat inkább a világi követek csitították.50 A pietizmus a szabadságharc alatt még jobban elterjedt, amit főleg a Németországban tanult vagy Poroszországba száműzött lelkészek hirdettek. Az első magyarországi pietisták: Burius János besztercebányai rektor, Pillárik (II.) István szuperintendens vagy Simonides János besztercebányai szlovák lelkész voltak. A magyar nyelvű evangélikusok körében a pietizmus eszméit Petrőczy Kata Szidónia propagálta, aki magyarra fordította Arndt Das wahre Christentum c. művét. A hazai evangélikusság főbb egyházi képviselőinek ellenszenve, amellyel a pietizmus ellen léptek fel, nem volt véletlen. Ez a mozgalom, amely Németországban egy modern, életképes teológiai irányzattá vált, Magyar- országon valóban veszélyeztethette a meggyengült, sokévi üldözés után sérülékeny egyházat. A vallási rajongás, a miszticizmus, a túlzott kegyesség, és főleg a „megtérés” rögzítése az egyház alapvető dogmáival és tanaival szemben - mindez veszélyes szinkretizmushoz vezethetett. így az egyházban, amelyben már sok éve hiányzott a rendszeres iskoláztatás és katekizáció, a képzett papság és a világi rendek elegendő támogatása, könnyen sikerre találhattak az akkori katolicizmus uniós törekvései, amelyek végül az evangélikus egyház felszámolását okozhatták volna.51 A zsinat huszonöt határozatot (törvényt) fogadott el, amelyek az egyház és a vallási élet legfontosabb oldalait érintették. Az első négy törvény az egyház új területi igazgatását szabta meg. Az egyházszervezésben négy egyházkerületet hoztak létre, amelyek élén Zabler Jakab és a három, már említett szuperintendens állt. Az első, azaz keleti (tiszai) egyházkerület hat felső-magyarországi szabad királyi város, Szepes, Sáros, Zemplén, Abaúj, Ung, Bereg, Ugocsa, Szatmár és Bihar vármegye területén terjedt el, a másodikat vagy bányakerületet a királyi bányavárosok, Bars, Hont, Nógrád, Túróc, Zólyom, Pest, Pilis és Solt vármegye alkotta. A dunán-inneni, azaz az északnyugati kerületbe Pozsony városa, a kiskárpáti városok (Modor, Bazin és Szentgyörgy), Pozsony, Nyitra, Trencsén, Árva, Liptó, Esztergom és Komárom vármegye tartozott, 49 Zsilinszky, 1889.27-28. p. 50 Dzuriak, 2008.233. p. 51 Dzuriak, 2008.231. p.
