Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mezey András: "Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni"
„Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni.” 105 Béla teológiaprofesszor), valamint a szegediek által képviselt „déli szárny”, hogy azután elképzeléseiket egymáshoz igazítva tökéletesítsék az egység lelkiségét a hazai mozgalomban is. Ezzel a magyarországi fokolárok, életige-közösségek magától értetődően léptek ki regionális elszigeteltségükből, és a soron következő Máriapolikat illetve nagyobb összejöveteleiket már közösen, országos szinten szervezték meg.21 A meglehetősen nomád körülmények közt induló gerendási találkozó (a sátorhelyek számára előbb bozótot kellett irtani) fő helyszínének egy korábban a plébániához tartozó, használaton kívüli mozitermet szemeltek ki, amely nemcsak az előadások számára, és - széksorok híján - hálóhelyként volt ideális, hanem egy harmadik, mindennapinak még kevésbé nevezhető szempontból is. E Máriapolinak ugyanis két titkos vendége volt: Gaetano Minuta és Grazia Passa, akiket a találkozó szervezői biztonsági okokból még a többi résztvevő elől is rejtegettek. A két olasz fokolarini csak a szűk körű vezetőségi megbeszéléseken volt jelen, egyébként a plébánia valamelyik hátsó szobájában kellett meghúzódniuk, vagy a megfigyelők szerepére szorítkoztak: a moziteremben zajló előadásokat a vetítőszobából vagy a padlásgerendák résein át (!) kísérték figyelemmel. E kivételes óvatosság nemcsak önmagában a külföldieknek szólt, Gerendás „rizikófaktorai” ezt leszámítva is magasnak tűntek a korabeli körülményeket figyelembe véve a mintegy 130 résztvevő miatt. És bár az eseményeket tisztes távolságból megfigyelő civil ruhásokat könnyen észrevette mindenki, a rendőri igazoltatások ezúttal elmaradtak. A titkot a legtöbb résztvevő csak évekkel a találkozó után tudhatta meg. A Máriapolira ellátogatott maga Udvardy püspök is, akit Kiss Imre hozott el Pusker János Volkswagenjével, miután valósággal kicsempészte a püspöki palota irodaigazgatója elől. Udvardyt ezután több-kevesebb rendszerességgel meghívták a szegedi fokolár nagyobb rendezvényeire; jelenléte és a püspöki áldás nemcsak abból a szempontból volt nagyon fontos a résztvevőknek, hogy ezáltal újra és újra az egyházzal való élő kapcsolatot juttatták kifejezésre, hanem így ki tudták védeni a makacsul visszatérő szekta-vádakat is. A második gerendási Máriapoli évében tért haza végleg Rómából Sávai János. Mindenki joggal várta, hogy újra aktívan be fog kapcsolódni a lelkiségbe, ám leszámítva az 1982 késő őszén általa megszervezett egész napos ásotthalmi, majd a rákövetkező tavaszon tartott mórahalmi találkozókat (ezekre szinte egész Szeged katolikus fiatalsága eljött, Sávai az esti mise keretén belül osztogatta az életigét), ennek épp az ellenkezője történt. Ugyan még 1986-ig visszakerült Szeged-Rókusra káplánként, de Sávai teljesen visszavonult korábbi közösségétől: 21 Magyarországi Máriapolik időpontja és helyszínei 1977 után: 1978 — Budakeszi, 1979 - Budakeszi (budapestieknek), Ópusztaszer (szegedieknek), 1980. Ópusztaszer (szegediek, külön budapestiek), 1981. Gerendás (szegediek), Attyapuszta (budapestiek), ezt követően közös Máriapolik: 1982 - Gerendás, 1983 -Esztergom, 1984 - Esztergom, 1985 - Esztergom, 1986 - Győr, 1987 - Szombathely, 1989 - Kecskemét.
