Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Világiak az egyházi reformban. Az erdélyi római katolikus vegyes Státus-gyűlés 1848-ban
Világiak az egyházi reformban 25 kerületek tanácskozásai. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a papság fizetésének teljesen az államra való ruházását egyértelműen csupán az udvarhelyi esperes-kerület javasolta.33 A gyergyói kerület hasonló javaslattal élt, viszont e javaslat hátterét inkább az uniós jogharmonizáció elmaradása miatt rendezetlen kepe-kérdés jelentette. A gyergyói kerület javasolta a kepe készpénzzel történő megváltását, és a papság fizetésének az egyházközségtől való függetlenítését, mondván: fizesse az állam a papokat, az egyház adja át ezt a jogot.34 Keresztes Mártonnak az előkészítő tanácskozások során, illetve a Státus-gyűlés során tett megjegyzése azért is figyelmet érdemel, mert a papságnak az állam részéről történő fizetése, illetve ezzel párhuzamosan az egyházi vagyonnak a kezelési joga volt az egyik kulcsprobléma, amelynek rendezése egyaránt fontos volt az államnak s egyháznak is. Az egyházat érintő pozsonyi törvénykezésnél már implicite találkoztunk az egyházi vagyonnak az állam általi igazgatásának kérdésével. Már a pozsonyi gyűlés résztvevői is helyesen érzékelték, hogy az 1848/20. te. körüli töivénykezési vita jelentősége az egyházi vagyon kezelésének jogáról is szólt. Ezért most e gyűlés hangsúlyozta, hogy az egyházmegyei Státus maga kíván gondoskodni saját egyháza papjai és szolgái fizetéséről s az egyház szükségleteiről.35 Ha az államra maradna az egyházi személyek fizetésének rendezése, akkor e költségek fedezésére a Státus-vagyont is az államra kellett volna átruházni. Édes teher lett volna ez az államnak. A kolozsvári Státus-gyűlés és ennek nyomán az egyházmegyei zsinat is az egyház vagyonkérdését úgy szerette volna megoldani, hogy az összes magyarországi egyházi javakból és alapítványokból egy vallásos alapot szervezzenek, amelyből az összes egyházi szükségletet lehetett volna fedezni. 36 Ezen alap kezelésére a nemzeti zsinat által kinevezendő vegyes bizottságot találták volna alkalmasnak. A részletek kidolgozását sajnos az 1848-as gyűlés nem végezte el, hanem az elkövetkezőkre hagyta. Ugyanakkor az elmaradt nemzeti zsinat miatt sem valósult meg a javaslat érdemben történő rögzítése. Sajátosan erdélyi kérdést kívánt orvosolni a gyűlés azáltal, hogy a „kepe” intézményét eltörölendőnek nyilvánította. A kepe a Székelyföldön egyrészt a szegényebb rétegek számára nyomasztóbb teher volt, mint a dézsma, másrészt a papi tevékenységet lehetetlenítette el. A kepe begyűj- 33 34 35 36 33 Udvarhelyi kerület beadványa. Udvarhely, 1848. augusztus 17. GYÉFKL. PL 389. d. 11. cs. 1010/1848. sz. 34 Gyergyói kerület beadványa. Gyergyócsomafalva, 1848. augusztus 1. GYÉFKL. PL 389. d. 11. cs. 1010/1848. sz. 35 Endes Miklós: Erdély három nemzete és négy bevett vallása autonómiájának története. Bp., 1935. 387. p. 36 Az ily módon létrejövendő vallásalap elképzeléséről elég epésen nyilatkozik a későbbiekben az egyébként erdélyi szentszéki tanácsos, Forster János: „Eszerint ő maga a szomszédokéból akar magáról gondoskodni. Vagyis ami az enyim az az enyim, s ami a tied az is az enyém. Azt nem is kérdik, hogy a szomszéd mit szól ahhoz, hogy az övéből akar az erdélyi Státus magáról maga gondoskodni.” Forster, 1907. 30. p.
