Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Béres Gyula: A tornai főesperesek, 1273-1776.
42 Egyháztörténeti Szemle X/1 (2009) te ki, és azokat sem a római, sem a velencei követek sem tudták meg- eró'síteni a Szentszéknél. Ezt igazolhatja barátjának, Erasmusnak a magatartása is, aki látva, hogy mihez vezetett a lutheri tan, elállt Luther mellől.7' Henkel csupán mint magasan művelt bölcselő' teológus próbálta békés mederben - az egyházon belül - tartani a vitát, amit ó' nyilván egymaga nem tudott megtenni. Nemes szándékát félreértelmezték s érte az a vád is, hogy az új tanokat szolgálja. Ezzel szemben viszont fontosnak tartotta az egyház megújulását a régi intézmények és hittételek megtartásával. Álláspontjával egyedül maradt, hiszen volt, aki a fennálló helyzetet védte katolikusként, és volt, aki pedig támadta azt protestánsként. Látva helyzetét - kicsit megkeseredve — a visszavonul- tabb élet mellett döntött. Kassa 1526-ban lelkészévé választotta, mely tisztségét a királyné hosszas vonakodása után sikerült csak betöltenie. Mária, hogy maradásra bírja Henkelt, az egri préposti címet is ki akarta eszközölni számára, de ő hajthatatlannak mutatkozott. Kassai plébánosként nagy tekintélyre és befolyásra tett szert a Felvidéken. A királyné újabb kísérlete, mellyel püspöki címet kívánt számára adományozni, szintén kudarcba fulladt, mert visszautasítottad2 A mohácsi csatát kö- vetó'en megözvegyült királyné 1528-ban ismét támaszául kérte udvartartásába, amit Kassa városa és az egykori főesperes is teljesített. A kassaiak egy évig - Henkel visszatérésének reményében - betöltetlenül hagyták a plébániát. A királyné udvartartásával a morvaországi Znaimba utazott. A kassaiak 1529-ben kísérletet tettek plébánosuk visszakérésére, azonban most ő mondott le végleg. 1529. szeptember 6- tól a wittenbergi egyetemen tartózkodott.73 1529. november 15-én szülővárosa, Lőcse választotta meg plébánosává, mivel elődje, Henkel Sebestyén november 9-én elhunyt.74 Ezalatt Mária udvartartása Linzbe költözött, ahová a lőcseiek két követet küldtek. A királyné azonban az ő kedvükért sem vált meg kedvelt udvari papjától. Közben Henkel kérte Erasmust, hogy legújabb művét Mária királynénak ajánlja vigasztalásul, amit a nagy humanista barátja, kérésének eleget téve, 1529-ben teljesített. 1530-ban Augsburgba utaztak, ahol Melanchtonnal és más protestáns teológusokkal értekezett. Egyik dolgozatát Melanchton elküldte Luthernak. Emiatt V. Károly császár - aki 1530-ban Máriát nevezte ki Németalföld kormányzójává - kérte az özvegyet, hogy bocsássa el udvarából Henkelt, udvarmesterét, kamarását és egy udvarhölgyét. Ennek a kérésnek már eleget tett, hiszen testvére, a német-római császár már nem a kassai és lőcsei polgárok tekintélyével bírt. Henkel évjáradék mellett a királyné közbenjárására megkapta a boroszlói székesegyház kanonoki kinevezését. Ez azzal a feladattal is járt, hogy a protestáns többséget visszatérítse a katolikus hitre. Nyolc éven át, egészen haláláig töltötte be ezt a tisztséget. 1531-ben a sziléziai 71 * 73 74 71 Udvardy Ignácz: A Protestantismus köztörténeti fejleménye, különös figyelemmel Magyar- és Erdélyországra. Veszprém, 1847. 30. p. 72 Fraknói, 1872.8. p. 73 ZOVÁNYI, 1977. 251. p. 74 Fraknói, 1872.9. p.
