Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tabajdi Gábor: A III/III. Csoportfőnökség egyházi elhárító tisztjei a Kádár-korszakban
A III/III. Csoportfőnökség egyházi elhárító tisztjei 113 közel-keleti helyzetről.36 Az ilyen típusú nyitottság ellenére az állomány csak korlátozottan részesülhetett a gulyáskommunizmus örömeiben. Igaz a személyi anyagokban a vagyontárgyak között mind gyakrabban szerepelt az autó és a telek birtoklása, munkakörükből fakadóan a III/III dolgozóinak számos korlátozást kellett elviselniük. Nyugatra például egyáltalán nem utazhattak, családi kapcsolataikat gondosan ellenőrizték (priorálták). Miközben a 3 évente történő minősítéseknél fontos szempontként merült fel a „szocialista erkölcsnek megfelelő” rendezett családi és magánélet. A szolgálat bizonytalansága miatt számos kapcsolat ment tönkre. A havi rendszerességgel készített információs jelentések számos problémát soroltak fel a munkakörülményekkel kapcsolatban is. A hetvenes években visszatérő probléma volt az egészségtelen, zsúfolt elhelyezés. Ez ugyan a Néphadsereg úti objektum felépülésével részben megoldódott, azonban más kifogások tovább nehezítették a munkát. 1982-ben például még arról panaszkodtak, hogy a fénymásolásra szánt anyagokat a József Attila utcába kell átvinni, mert a csoportfőnökségen nem található fénymásoló. A BM-menza kritikája vagy a mosdók tisztaságának állapota pedig visszatérő témája volt a pártvonalon továbbított jelentéseknek. A parkolási nehézségek és egyes eszközök hiánya mellett természetesen a bérekkel, árakkal és a szolgálati idővel kapcsolatos kérdések foglalkoztatták a leginkább a III/III. Csoportfőnökség állományát is.37 A rendszerváltozás sajátosságairól és a III/III-asok szociális helyzetéről egyaránt árulkodik, hogy az 1990 januáijában leszerelt nyomozók nagy része a következő hetekben anyagi helyzetére hivatkozva segélyeket kért és kapott a Belügyminisztériumtól.38 Az egyházi elhárítás fennmaradt iratait olvasva szembetűnő a szervezet túlbürokratizált működése. Kijelenthető, hogy a szerveknél minden intézkedést többszörösen dokumentáltak. így az 1989 végi jelentős mértékű iratmegsemmisítés ellenére is hatalmas mennyiségű forrás áll a kutatók rendelkezése. Feldolgozásuk csak idő kérdése, illetve azon múlik, hogy a döntéshozók milyen forrásokat, lehetőségeket biztosítanak a levéltárak, különösen Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára számára.39 Úgy tűnik, a múlttal való szembenézést elkerülni nem, legfeljebb elodázni lehet. A Belügyminisztérium III/III-i. Osztálya a korábbi „egyházüldöző” szervek működésétől eltérő mentalitással és kifinomult technikákkal szigorú pártirányítás mellett, bürokratikus körülmények között végezte tevékenységét. A korábbi (ÁVH-s) „eredményeken” alapuló, negyedszá- * 37 36 MÓL. 842. f. 4. cs. 1. ő. e. 37 MÓL. 842. f. 4. cs. 8-10 ő. e. 3® Az egészségi állapotra vonatkozó konkrét megállapítások, a hatályos törvényi rendelkezéseknek megfelelően nem kutathatók, az ÁBTL-ben kiadott anyagokban kitakarják őket. 3« Az állambiztonsági iratok sorsáról ld. Kenedi Bizottság jelentését a Miniszterelnöki Hivatal internetes honlapján: www.meh.hu - 2009. február.
