Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Gyulai Éva: A jezsuiták sárospataki Agonia-kongregációja a 17. században
24 Egyháztörténeti Szemle X/1 (2009) halálfélelmén való elmélkedésben határozza meg, példának állítva nemcsak a keresztfán, hanem az Olajfák hegyén érzett halálfélelmét is, így buzdítva a híveket ájtatosságra, de a Fájdalmas Szűzanyát is kultusza középpontjába állítja^6 Az imakönyv összefoglalja a társulat célját és rendtartását, s a társulat legfőbb feladatának a tagok boldog halálra való felkészítését tekinti, s Bölcs Salamonra hivatkozik, amikor felhívja a figyelmet annak veszélyére, ha a hívőt felkészületlenül éri a hirtelen halál, pedig ha „egy kis fáradságot” rászánt volna, vagyis megtette volna szükséges ájtatosságokat, és nem szűnt volna állandóan a halál gondolatával foglalkozni, elérte volna az üdvösséget. A rendtartás a tagságot illetően hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget, illetve a tagok egymás iránti kötelezettségét, ha valaki ugyanis társának súlyos betegségéről vagy haláláról tudomást szerez, köteles a vezetésre hivatott jezsuita atyát értesíteni, hogy az utolsó kenetről, vagy a halottért való megemlékezésről gondoskodjon.57 Az ungvári és a kassai „oktatásban” * 22 56 „Noha azért az congregátióbéli hívek a Christusnak minden szenvedését felette hasznossan elméjekben forgatják, Szent Péternek tanácsa szerént, aki Epist. I. cap. 4. v. 13. így szóik A Christus szenvedésében részesülvén, örüljetek, hogy azt ő dücsősségének megjelenésében is örvendezvén, vigadjatok; mindazonáltal az halálra váltnak fájdalmira elmélkedésinkfkjel leginkább célozzunk, úgymint, mikor az Olajfák hegyén az halállal tusakodot[t] Luc. 22. v. 45., és mikor a keresztfán az halálra vált; kérvén Ő Szent Felségét, hogy valamint ő a Gethsemáni kertben nem kénszeríttetvén arra, hanem a mi példánkra jó akaratjából felvállalván az haláltól való félelmet, az Angyaltól bátoríttatott, úgy nékünk is halálunk óráján engedje a vigasztaló Angyalnak bátorítását. És valamint hogy a keresztfán az ő Szent Lelkét Atya Istennek ajánlotta, mondván: Atyám, kezedben ajánlom lelkemet. Luc. 23. v. 46., úgy adjon nékünk is azon szempillantásban hasonló indulatot. / Kiváltképpen való ájtatossággal legyenek a társaságbéliek Sz. Fia Halálán kesergő Szűz MARIA-hoz, hogy nyeljen nékik a kertben és a keresztfán halálra vált Szent Fiától e világból való boldog kimúlást.” Christus Halála, 1686. 10-14. Psz „EZ CONGREGATIOnak céljáról vagy végéről és rendtartásáról való OKTATÁS 1. Ennek a Congregationak az vége és célja a boldog halálra való készülés, melynél semmi nincs kívánatossabb. Annak okáért gyakorta elménkben juttassuk életünknek utolsó óráját, melly után következik az örökkévaló boldogság, avagy az örökkévaló kárhozat. Erről szóllot[t] Salamon is, mondván: Eccl. 9 v. 3. Ha a fa délre esik vagy északra, valamely helyre esik, ott marad. 2. Emlékezzünk meg arról, melly sokan véletlenül és készület nélkül múlnak ki e világból. Ezt is Salamon illyenképpen adja elő: Nem tudja ember az ő végét, hanem mint az halak horoggal, és mint a madarak, tőrrel fogattatnak, úgy fogattatnak meg az emberek a gonosz időben, midőn az hirtelen reájok jő. Eccl. 9. v. 12. Hogy azért minket, kik ez gyülekezetnek tagjai vagyunk, ez a véletlen szerencsétlenség ne éljen, ne szánjuk lelkünk üdvösségéért egy kis fáradságunkat a Congregationak szokott ájtatosságinak végben vitelétől. Ah! Melly nagy külömbözés lészen azok közzötft], kik ez az utolsó órát min-
