Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Busku Anita Andrea: Lonovics József csanádi püspök a szerzetesrendekről az 1839-1840. évi országgyűlésen

Lonovics József Csanádi püspök a szerzetesrendekről 1839-1840-ben

A szerzetesrendek helyzetének alakulása önmagán túlmutató jelentőségű téma. Nem pusztán az érdemel említést, hogy mely rendek léteztek a reformkori Magyarország területén, mi történt velük; sokkal inkább a miérten van a hangsúly. A rendek sorsán keresztül az állam-egyház viszony egy szeletére nyílik rálátásunk, amely meghatározta a 19. századi történelem sorsfe- jlődésének irányát is. Alapvetően két problémakört vizsgálhatunk e kérdéssel kapcsolatban. Az első szint a meglévő szerzetesrendek közéleti szerepe, a második, mélyebb réteg pedig a jezsuita rendhez kötődik.

A reformkori szerzetesrendek helyzetét erősen befolyásolta II. József 1781. március 30-án kiadott rendelete, amely Rómától való elszakításukról rendelkezett. Ugyanígy a következő év is súlyos károkat okozott a soraikban, amikor a kalapos király beszüntette a szemlélődő szerzetesrendeket.1 Bizonyos rendek igen fontos pozíciót töltöttek be, elsősorban a kultúra és az oktatás terén, így a kiesett tudás okán igen nagy kárt szenvedett a kötelező közoktatással nem rendelkező társadalom.2 3 A nagy francia forradalom által keletkezett hatások ellensúlyozására is szükség volt, ez jelentkezett az egyik kiváltó okaként I. Ferenc 1802. évi részleges rehabilitációjának^ Nem jelenthetjük ki azonban, hogy az egész népesség kitörő örömmel reagált volna

1 Szemléletesen mutatja be a rendek helyzetének változását: Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve. Bp., 2001. (továbbiakban: Adriányi, 2001.) 328. p. A jezsuiták irodalmához ld. még: Gyenis András S.J.: Régi jezsuita rendházak: Központi rendi kormányzat. Vác, 1941.; Petruch Antal S.J.: Száz év a magyar jezsuiták múltjából. A magyar jezsuiták a közös rendtartományban. 1-2. köt. Kecskemét, 1992. (Anima una könyvek, 4-5.) 82-97. P2 Az alapvetően elitképzésre szakosodott jezsuita rend 1773. évi megszűntetése az alapfokú oktatást nem befolyásolta ugyan, a közép- és felsőfokú képzéseknek azonban korábban csaknem a fele az általuk létesített intézményekben (Nagyszombat, Kassa, Kolozsvár, Buda, Eger, Győr), a 42 gimnáziumban, valamint a 18 konviktuson és szemináriumon folyt. Ld. Gergely Jenő - Kardos József - Rottler Ferenc: Az egyházak Magyarországon. Bp., 1997. (továbbiakban: Gergely, 1997.) 98. p.

3 Az 1802. évi „Diploma restitutionale” a jozefinizmus jegyében felszámolt tanítórendek újjáéledését engedélyezte, feltéve, ha oktatással is foglalkoztak. Kevésbé járt sikerrel az intézkedés a remete- és koldulórendek tekintetében. Gergely, 1997.120-121. p.