Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNY - Lukácsi Zoltán: Sombori József egyházi beszédei, avagy a katolikus prédikáció útkeresése a felvilágosodás korában
16 Egyháztörténeti Szemle IX/1 (2008) évszázadban szinte módszeresen kiirtottak a prédikációból, hiszen a „fabulákat” az új korban már nem tartották méltónak a prédikációhoz, sem tudományos, sem szakrális szempontból.87 Sombori példáinak túlnyomó többsége antik témájú, tudományosnak és erkölcsösnek egyaránt megfelelő. Bár néha — ha célja úgy kívánja —, merész utalásoktól sem riad vissza, mint amikor Ovidiuszt idézi a tisztaságról mondott beszédében.88 Különösen szereti a Nagy Sándor és Caesar életéből vett példákkal színesíteni beszédeit (Caesar hol pozitív, hol negatív szereplő a példákban). Az ókoriakban leginkább a puritán életet és az erkölcsöt tartja példaadónak.89 Ennek fényében érthető, de mégis furcsa, hogy a katolikus szentatyákat vajmi keveset idézi, alig használja őket gondolatai bizonyítására. A 76 beszéd mindössze mintegy két tucatnyi szentatya-utalást tartalmaz, de néhányszor egyszerűen csak felsorol egy-két nevet általános nyomatékosításul. Szent Ágostont idézi a legtöbbször (kb. tízszer), rajta kívül csak Aranyszájú Szent Jánosra és Nagy Szent Leóra hivatkozik többször, Szent Bernát, Szent Ciprián, Nazianzi Szent Gergely, Origenész épp hogy előfordul. Ez azért meglepő, mert a felvilágosodás első nemzedékének szónokai elképesztően gazdag szentatya-apparátussal dolgoztak. Összehasonlításképpen: Molnár János csaknem ugyanennyi beszédében (74) mintegy' kilencven szentatyát, zsinatot és pápát idéz, Szent Ágostonra kb. 175- ször, Aranyszájú Szent Jánosra 75-ször, Aquinoi Szent Tamásra 53-szor hivatkozik.90 De nemcsak a szentatyákat, hanem a Bibliát is kevésszer citálja. Bár állítja, hogy számára a Szentírás abszolút tekintély,91 mégsem használja gyakori bizonyító eszközként. Ha idéz, legtöbbször akkor sem az evangéliumokból és a levelekből, hanem jobbára az ószövetségi bölcsességirodalomból (Sirák fiának könyve, Bölcsesség könyve stb.), amelyek inkább általános emberi erkölcsöt, mint keresztény specifikumokat tartalmaznak. Sombori jól tudja, hogy korának hallgatói számára a szentatyák már nem számítanak perdöntő bizonyítéknak, sokaknak pedig maga a Szentírás is 87 A korábbi prédikációk protestáns és katolikus példázataihoz ld.: Monda néki egy példázatot. Száz szépprózai szemelvény 17. századi protestáns prédikációkból. Sajtó alá rend.: SZABÓ LAJOS. Bp., 1982.; Csudatörténetek. Száz példa 17-18. századi prédikációkból és példagyűjteményekből. Sajtó alá rend.: STNKÓ Ferenc. Bp., 1985. 88 Sombort. II. 268. p. 89 „Cornelia, ama Romai nagy Scipionak érdemes léánya kérettetvén egykor némely hívságos aszszonykáktól; hogy mutatná elé a maga ékességeit, nyak, és fulfuggőjit: gyermekeit, kiket maga szoptatott, maga dajkált, és nevelt vala fel, mútatta elé. Vajha sok ilyen Corneliákat számlálhatna [...] Hazánk!” SOMBORT. III. 111. p. Máshol is bizonygatja, hogy a gyermeket mással neveltetni természetellenes dolog: SOMBORI. II. 242. p. 90 MOLNÁR JÁNOS: Egész esztendőnek vasárnapira, és innepire szolgáló prédikátziók. Posonyban és Kassán, 1777. 91 Sombort. II. 138.; III. 158. p.
