Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: A református gyülekezet első száz éve Sárospatakon
A református gyülekezet első száz éve Sárospatakon 57 Arra viszont, amihez az ország törvényei értelmében tényleg nem volt joga, a református templom elvételére, eredetileg nem gondolt Báthory Zsófia. Amikor az első házfőnök, Sámbár Mátyás kezébe 1666-ban 12 ezer birodalmi tallért letett, tisztázták azt is, hogy a rendház és az iskola fenntartásán kívül templom építésére szánja a hatalmas összeget. Akkor a belsővárosi templom elé emelt katolikus fakápolna már állt, tehát rendes kőtemplom építését tervezték a katolikusoknak Sárospatakon. „Az oly sok éve elnyomott és megalázottan fekvő római katolikus hit” feltámasztására hívta ide a fejedelemasszony a jezsuitákat, akik „a lelkek áttérítésé- ben” (in conversione animarum) olyan kiválóak. Vagyis téríteni kellett; nem volt szó arról, hogy eddig elnyomott katolikusok kapják meg a vallásgyakorlat lehetőségét. A jezsuiták feljegyzései utalnak viszont arra is, hogy eddig sokan félelemből nem merték gyakorolni katolikus hitüket. Ez egyes esetekben igaz lehetett. A jezsuita térítés óriási lendülettel indult. 1667-ben állítólag a Kollégium diákságát is elérte: az a hír járta, hogy a házfőnökkel tárgyaltak az iskola átadásáról.’3 Ez azonban csak a református egyház válságával ösz- szefüggő tünet lehetett. A térítés — mintegy természetesen — a társadalom két szélső pólusát ragadta meg, a legelőkelőbbeket és az egyház által eddig leginkább elhanyagoltakat. A társadalom felsőbb szintjein az alaphangot Báthory Zsófia adta meg, aki eredetileg katolikus hitéről annak idején a Rákóczi-házasság kedvéért lemondott, de 1661 nyarán rekatolizált. Fiát, az Európa-szerte ismert dinasztia akkor egyetlen élő tagját pedig a katolikus hitre térítette. A legalsó szinten viszont a katolizálási szándékot az oda irányuló figyelem szokatlan volta váltotta ki. Ezért jellemző az, hogy bár a jezsuiták Patakon belül rendszerint a Belsővárosban tartott körmeneteik stációit az uradalmi emberek házai vagy éppen a vár bejárata előtt, esetleg bent az udvaron helyezték el, kimentek a cigányoknak a Bodrog árterén álló sátraiba is. Református prédikátor aligha fordult meg ott, állapították meg a jezsuiták, és igazuk lehetett. Végül prédikáltak szláv nyelven is.34 A szemmel látható legnagyobb változás a jezsuiták megjelenése következtében talán az volt, hogy kivitték az egyházi életet az utcára.35 A körmenetek mellett tartottak színjátékokat is; vallásos és világi tárgyúakat egyaránt. Rögtön ide jövetelük után nagy sikere volt a farsangkor tartott színdarab „jovialitásának”. Prédikációk is elhangzottak szabad ég alatt. Leghatásosabb katolikus részről Sámbár Mátyás volt, aki előzőleg Kassán, az ottani prédikátorral, Czeglédi Istvánnal folytatott szóban és írásban országos érdeklődést keltő, kölcsönösen rendkívül szarkasztikus hangú Prot.Zemplén. 1/3. 741-788. p. 14 Historia domus. 1695. június.; Pro annuis residendae Societatis Jesu Sárospatak. — Egyetemi Könyvtár (Budapest) kézirattára. AB 95. (továbbiakban: Pro annuis.) 18-19. p. ’5 A katolikus vallásgyakorlat külsőségeiről: Pro annuis, passim.
