Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében
94 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) vezet egyes formái. Ösztönösnek tűnik az a törekvés, hogy megtartsák a régiből mindazokat a dolgokat, melyek beépíthetőek egy új egyházszerveztbe, így könnyítve meg az annak létrehozása körül felmerülő nehézségeket.64 A döntés a helvét irány mellett természetesen nem volt egységes. Ellenzői közé tartozott többek közt Perényi Péter fia, Gábor, aki ragaszkodott jószágain az Ágostai hitvallás megtartásához. 1563-ban mind Zemplénben, mind pedig Ungban szigorúan felelősségre vonta azokat a birtokain szolgáló prédikátorokat, akik engedélye ellenére részt vettek a tarcali zsinaton. Nem kevesebbet követelt tőlük, mint a lutheri irány mellett való megmaradást, a predestináció elvetését, és az úrvacsora ostyával való kiszolgáltatását. Próbálkozásainak sikerét csupán 1567-ben bekövetkezett halála akadályozta meg. Örökösei - különösen ruszkai Dobó Ferenc — a helvét reformációt támogatták.65 A helvét irányú tanok elterjedésének sikerében Ung vármegye területén csakúgy, mint máshol a Felvidéken szerepet játszott a nyelvi kérdés is. A magyar mezővárosok parasztpolgársága előtt ugyanis könnyen szembe lehetett állítani a lutheri „német vallással”.66 Azt azonban máig nem tudjuk, hogy az ungiak miért maradtak távol az 1566. január 22. és 23. napjain megtartott gönci zsinatról. Ez volt az a gyűlés ugyanis, ahol Károli Gáspár, gönci lelkész és Kassa-völgyi esperes irányítása alatt egyházi rendtartást fogalmaztak meg a résztvevők immár a helvét irány szellemében. Ez a rendtartás kimondta, hogy a lelkipásztorok igyekezzenek megszerezni a Béza-féle hitvallást és Kálvin Kátéját. Kötelességül tűzte ki számukra az Apostoli hitvallás, valamint az Úri ima kátészerű magyarázatát, továbbá utal a tanítói kötelességekre. Hívás esetén megkövetelte a lelkésztől a betegek vigasztalását, de határozottan eltiltotta az úrvacsorának ily alkalommal való kiszolgálását. A lakodalmazást csak vasárnap nem engedte meg. A világiak fegyelmezésére fenntartotta a kiközösítést, mint legnagyobb büntetést.67 A kidolgozott szabályok az egyházi élet szinte minden területét érintették, — az ünnepeket is beleértve — kivéve az úrvacsora kiszolgáltatásának módját. Abból a levélből viszont, amit a tiszántúliaknak küldtek, az derül ki, hogy a közhangulat a kovászos kenyér mellett döntött. Ugyanezen a zsinaton sor került egy jelentős hitvitára is Károli Gáspár és az antitrinitárius tanokat valló Egri Lukács között. „[Egri] bár elismerte, hogy öröktől fogva egyenlő istenségéi az Atya Fiú és Szentlélek, úgy' azonban, hogy az Atya a rendre nézve, mint kezdet és kútfő tekintessék, de azért a két hittudós nézetei között támadt üreg megmaradt.”68 64 , MIKLÓS ÖDÖN: A magyar protestáns egyházalkotmány kialakulása a reformáció századában. Pápa, 1942. 113. p. 65 BlTSKiiY, 1978.75. p. 66 BlTSKKY,1978.61.p. 67 ZovAnyi, 1977. 166. p. <>B Zsilinszky, 1907.108. p.
