Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével 43 Azt nem ismerhetem el, hogy az egyház ellenezné a politikai szabadságot. Ellenkezőleg, nézetem szerint nem létezhetik politikai szabadság, ha nem isteni tekintélyen alapszik, mert különben legjobb esetben a szabadosság csalképévé válik, s csakhamar anarchiában leli végét. Irland jogainak és szabadságainak nincs más védőjük, mint az egyház, mert a politikai szabadság ott isteni tekintélyen alapszik; de ha politikai szabadság alatt azon »felvilágosultak« és szabadkőmívesek rendszereit érti, kik folyvást gyötrik a szárazföldet, vagy pedig a titkos társulatok sötét cselszövényeit, akkor elismerem, hogy az egyház ellenzi az ily szabadságtörekvéseket.”146 Maga Disraeli egyszerre volt arisztokrata és populista, aki az arisztokrácia küldetésének azt tartotta, hogy áthidalja „a két nemzet”: a szegények és a gazdagok világa közötti űrt, és aztán a 19. század második felében kora meghatározó politikusaként Kelet-kultusza vezette a brit birodalom indiai terjeszkedésében, valamint a török birodalom fenntartásában. Vajon tudtak-e valamit az 1840-es években Magyarországon Disraeli fantazmagóriáiról, amelyek a kortárs Angliában éppen annyira nem hatottak furcsán, mint talán Kuthy spekulációi Magyarországon. Disraelihez Széchenyi állt mégis közelebb, csak - félelmeiből következően — negatív módon. (Pozitív módon, mint látni fogjuk, Jókai Mór.) Ami a magyarországi zsidóemancipáció ügyét illeti, a kossuthi program ilyen viszonyok között — még azt lehet mondani - mentette, ami menthető, továbbéltetve valamit 1840 szelleméből. Csakhogy' ez a szellem gyengült. 1847-ben célszerűbbnek látszott, ha az antiszemita démonológiának nem adva tápot, Pest megye követutasításába sem veszik fel az emancipációt, bár zsidó polgárok anyagilag is támogatták a liberálisokat, és 1840-ben ez a megye még a zsidó törvényes bevett vallássá nyilvánítása mellett tett hitet. (Horn Ede A forradalom és a ysidók Magyarországon című művében ezt — a zsidó vallás bevetté tételének szándékát - tévesen tüntette fel az első 1840-i törvényjavaslatban. Ebben már csak az állt: „A zsidó valláson lévőkre rendeltetik” stb.) Kossuth és a magyar liberálisok ugyanakkor olyan politikát követtek, amelynek velejárója kellett, hogy legyen a zsidóemancipáció is, igaz fájdalmas ellentmondásokban bővelkedő fejlemények nyomán. De mielőtt ezekre térnénk, lássuk milyen visszhangot válthatott ki hosszabb távon magának a zsidóságnak a körében a Kossuth-Löw vita, a feltételes — hitéleti reformot sürgető - emancipáció ígérete. Az 1977-es Kossuth-monográfia szerint „a zsidóság polgárosult elemeire egyértelműbben, elmaradott rétegeire ellentmondásosabban, de lényegét tekintve vonzóan hatott Kossuth jogegyenlősítő és beolvasztó ajánlata.”147 A hangulat és a program, amelyet a Kossuth cikk közvetített valóban ellentmondásosan hatott. Egyrészt részleges asszimilációra ösztönDlSRAKU: Lothair. 1. Ford.: Föi.dy Ghz.A. Pest, 1871. 319-320.; II. 27. p. Szabad György: Kossuth politikai pályája. Bp., 1977. 68. p.
