Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével 11 is. A pesti Reformtársulat prédikátora lett, bevezette az orgonát és a kórust, magyarul hirdette az igét, a forradalom idején az inszurgens-hadseregben tábori lelkész volt, Világoson keresztül Törökországba menekült, és onnan Párizsba, az emigráció komitéjához tartozott.”16 Az emigráns Horn Edére vonatkozó adatok pontatlanok, és már a Horn-folklór részei. 1914-ben szülőhelyén emléktáblával is áldoztak emlékének, de az ezen alkalommal született legrészletesebb megemlékező írások sem hoztak újat.17 így Heller Farkas is csak néhány általánosságot tudott Horn Edéről készülő lexikoncikkében összeszedni.18 A magyar emigráció oly adatgazdag történeteibe sem került be,19 bár az 1860-61-i évek fejleményeinek nagy monográfiájában méltó módon szerepel, mint aktív liberális közíró.20 Emiink ilyen minőségében Magyarország tízkötetes történetében,21 és még a magyar munkásmozgalom kezdeteinek bemutatásakor is hivatkoznak rá, mint a Pest-Budai Munkásképző Egylet egyik alapítójára, hogy aztán önsegélyző programjától elforduljanak az öntudatos osztályharcos stb. munkások.22 Jókai Mór összes műveinek kritikai kiadásából, illetve a Följegysjsek egyik jegyzetéből az író barátjáról megtudjuk, hogy „Jókai túlbecsült védence” — de hogy ki becsülte túl - nyilván maga az író, és nem a kötet jegyzet-készítői — azt csak sejtjük.23 Jókai ]jtvele%ésé-nék jegyzetei árnyalt képet adnak az író levelezőtársáról, bár tévedésből Garibaldi légiójának tagjává tették meg.24 A magyar sajtó történetében sajnos csak — a szintézis jellegéből elkerülhetetlenül — mellékszereplő. A gyűjteményes mű első kötete mindössze két sorban értékelte lapszerkesztői tevékenységét, de a nyomda ördöge révén a szerkesztő nevébe egy kis sajtóhiba csúszott, Einhorn Ignácból Eichorn Ignác lett. Az 1860-as évekkel foglalkozó fejezet keserűen teszi szóvá „Horn Edének véleményét, miszerint a francia sajtó rokonszenve a »magyar ügy« iránt nem növekszik, a francia politikában ez ügyben a habozás jelei látszanak”. Elmaradt annak jelzése, hogy Horn Ede szerint mindez a zsidóemancipáció elmaradása mi16 MAAYHR, SIGMUND: Ein jüdischer Kaufmann 1831 bis 1911. Lebenserinnerungen. Leipzig, 1911. 68-69. p. 17 Horn Ede és a pesti reform. In: Hitközségi Szemle, 1913. 1. sz. 6-7. p.; Bodor ZsiGMOND: Horn Ede emlékezete. In: Évkönyv. Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, (továbbiakban: IMIT.) Bp., 1914. 196-212. p. 18 HüLLER Farkas: Horn Ede. - MTAKK, Ms. 5194/11. KOVÁCS Endre: A Kossuth-emigráció és az európai szabadságmozgalmak. Bp., 1967.; Lukács Lajos: Magyar politikai emigráció, 1849-1867. Bp., 1984. 20 SZABAD György: Forradalom és kiegyezés válaszútján (1860-1861). Bp., 1967. 148- 149., 300., 358., 364., 367. p. 21 1 , Szabad György: Az önkényuralom kora (1849-1867). In: Magyarország története, 1848-1890. Szerk. KOVÁCS Endre - KATUS László. Bp., 1979. (Magyarország története tíz kötetben. 6/1.) 624. p. 22 S. VlNCZE EDIT: A magyarországi munkásmozgalom kezdetei. In: Magyarország története, 1848-1890. Szerk. Kovács Endre - Katus László. Bp., 1979. (Magyarország története tíz kötetben. 6/2.) 882. p. 23 JÓKAI MÓR: Följegyzések. II. Szerk.: PÉTER ZOLTÁN — PÉTERFFY LÁSZLÓ. Bp., 1967. 843. p. 24 JÓKAI MÓR: Levelezése. II. Szerk.: OLTVÁNYI AMBRUS. Bp., 1975. 695. p.
