Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy "Vegye ön e bort!"
16 Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003) Voltak, valóban voltak puritán reformátusok, akik némán úrvacsoráztak. Ezt alig emlegetik azok, akik a későbbi időben a gyülekezet úrvacsorái éneklését természetes adottságnak tekintik.33 Van még egy figyelmeztető adalékunk az úrvacsorázás közben való éneklésről. Milotai ágen- dája hatásos volt (mindmáig hat), mert széles körű gyakorlatra alapult, mégis csak az egyik korabeli irányzatot képviselte. Az 1621-es és következő kiadásokban még a homiliás istentisztelet és az úrvacsorás istentisztelet köpött elhangzó énekről sincs szó egy árva szó sem: „Ezeket az praedikallo ßekböl vegben viven, fiály alá és meny az Ur Afitalához... ” (57'); „Eló menven az emberek tördellyed az kenyeret, es úgy oßtogafsad, az Pohárt hafonlatofképpen” (60). Egyéb nézetek felülkerekedésének is tulajdoníthatjuk azt, hogy az ágendának 1653-ban átdolgozott,34 rövidített kiadását rendezték sajtó alá Erdélyben, és később már csak ez a rövidített forma jelent meg a 18. század második feléig. Az utóbb említett kiadás már tartalmaz egy mondatot, vagyis a magyar református ágendák között ez mondhatni az első, amely nem hallgat az éneklésről: „A Tanító le-fzálván a’ fzékbol, edgy f’ két vers Éneknek el-mondafa után, állyon az afztalhoz, /’ igyfzóllyon: ...” Itt és még ekkor, a 17. század közepén is bizonytalan, hogy vajon az iskolás gyermekek kara énekelt-e bűnbánati prózát, úrvacsorái himnuszt, vagy a gyülekezet is énekelt vele? A szertartás ugyanezen helyére vonatkozóan Alvinci Péter kétségtelenül az énekkar és a kántor énekléséről szólt 1622-ben, mikor a Kassán szokásos úrvacsora! szertartást leírja: „az praedikatio után, nagy intéft te fzunk [...] Es így közönséges áldáft terjefztvén a balgátokra az Cathedrabol le fzálunk [...] Az Chorus, avagy éneklő, miglen az oltárhoz megyünk (mint hogy itt mi nálunk oltár vagyon) és mig az comunicálok oda elő gyülekeznek, köz gyonáshoz illendő Ifteni dicferetet énekel. [...] egyikőnk az oltárrá fel menvén, az ostyát (mert itt ostyával élnék) tanyera elő szedvén és az pohárba bort töltvén, (mely ődö alat az Chorus, egy vers éneket énekel)...”35 Mindazáltal a szent jegyek osztogatása közben való éneklésről még a Milotai-féle ágenda 1653-ban megjelent (illetve 1680, 1713, 1733, 1749, 1755 évi) átdolgozott kiadásaiban sem találunk semmit, mert az idézett mondat a prédikációs istentisztelet és az úrvacsorás szertartás kögött elhangzó énekverseket említi. Úrvacsora közben való gyülekezeti éneklésről egyeden szava sincs Milotai Nyilas Istvánnak. De ugyanúgy nem találunk említést arról sem, hogy osztogatás közben igéket mondatott volna a lelkésszel. 33 Csak újabban szólott erről: DlENES DÉNES: Liturgia Sacrae Coenae. 340 éves a tiszáninneni puritán úrvacsorái rendtartás. In: Sárospataki Fületek, 1998. 2. sz. 66-76. p. 4 RMNy. 2505, majd RMK I. 1243; illetve P. (Petrik Géza): I: 27; P:IL 712. 35 . Az Vmak Szent Wacsorajarol való Reövid Intés az Szent Pál Apostol Tanitasa Szerent [...] RMNy. 1263. 78. p.
