Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Egészségügyi viszonyok a Sárospataki Református Kollégiumban a 18-19. század fordulóján
Ugrai János: Egészségügyi viszonyok... 59 pénz megajánlásával tervezték olyan orvosdoktor alkalmazását, aki az alumneus, tehát a kollégiumi lakószobákban helyet kapó diákokat ingyen, a többieket fizetség ellenében lett volna köteles gyógyítani. Egy év múlva 400 RFt-ra, 1825-ben 800 vft- ra, 1826-ban 1000 vft-ra emelkedett a javadalmazása. A 19. század első felében a megemelt fizetés mellett előbb az egész kollégiumi ifjúságot köteles volt ingyen gyógyítani, majd 1826-tól csak az inasok mentesültek a díjfizetéstől, az úrfiak 2, a „tarisznyások” 1 RFt-ot voltak kötelesek a gyógyításért fizetni. 1829-től ismét minden kollégiumi személyt, tanulót és tanárt egyaránt köteles lett gyógyítani külön kérés nélkül. Az orvosi tevékenység mellett heti hat óra tanítását is feladatául szabták az 1820-as években, sőt az iskolaszék beleegyezése nélkül el sem hagyhatta az orvosdoktor Patakot.28 Iskolaorvos 1790-ben került a Kollégiumba, ekkor alkalmazták dr. Tóthpápay Józsefet. A tarcali születésű, előbb Miskolcon, majd Patakon tanuló Tóthpápay Bécs- ben szerezte 1790-ben az orvosi diplomáját, s ezt követően visszatért egykori iskolájába dolgozni. Iskolaorvosi teendői mellett előbb nevelési felügyelőként (paedagogiarcha), majd 1796-tól a természetrajz és a pedagógia rendes tanáraként is foglalkoztatták. Tóthpápay - folytatva az alkímiával és orvostudományi kérdésekkel is foglalkozó, három részes önálló művet író lelkész apja által kezdett hagyományt -több fontos munkát írt. Első orvosi értekezését 1789-ben Pozsonyban adták ki. „A keresztségnek orvosi szemekkel való megvizsgálása” című művében a hideg víz káros következményeire hívja föl a figyelmet és arra szólít föl, hogy a csecsemőt - ellentétben az előírtakkal és a gyakorlattal - langyos vízben kereszteljék meg. További, nem kifejezetten orvosi jellegű munkáiban is mindig szem előtt tartotta hivatásának követelményeit. így például legismertebb írásában, a tanítóképzés megreformálása érdekében született „Gyermeknevelésre vezető útmutatás” című, 1797-ben Kassán megjelent kötetében is számos tanácsot ad a tanítóknak a gyerekek egészséges nevelésével kapcsolatban.29 Tóthpápay iskolaorvosként nagy erőket fejtett ki a kollégiumi kórház felállítására, de'kísérlete csak ideig-óráig bizonyult sikeresnek, már 1798-ban maga is megszűntnek nyilvánította a betegek házát.30 Kollégiumi működése dicstelen véget ért: lemondásra kényszerült, mert azzal vádolták, hogy részeges és iskolai tartozását elitta.31 Tóthpápay 1831-ben halt meg a kolerajárványban, nagyjából ekkor került a helyére új iskolaorvos Soltész János személyében. (A kolerajárványban lelte halálát egy másik, aktívan tevékenykedő professzor, Kövy Sándor is. Ennek ellenére nem találtunk arra nyomot, hogy a járvány a diákság körében áldozatot követelt volna.) Nagy előrelépést jelentett, hogy 1818-ban külön kötetet nyomtattak ki Sárospatakon, amely az emberi szervezettel és az egészséges életmód feltételeivel ismertette meg a tanulókat. Zsoldos János „Az egésség fentartásáról való rendszabások” című munkájáról van szó, amelyet Fodor Gerzson, nagykőrösi lelkész foglalt versbe a négy református egyházkerület felkérésére. A versbe foglalással nyilvánvalóan az volt az egyház vezetőinek a célja, hogy az alsóbb éves tanulók számára könnyen olvashatóvá, megtanulhatóvá tegyék a tananyagot, tehát végső soron minden iskolába beírt gyermekhez eljuttassák a benne foglalt tudnivalókat. (A korszak egyik leggyakrabban alkalmazott tanítási módszere ugyanis az volt, hogy a tananyagot 28 P.C.A. SRKKt. 1176. 12-13. p. 29 Elekes György: Tóthpápay Mihály iskolaorvos a tizennyolcadik század végén. In: Orvosi Hetilap, 1941. 19. sz. 265-266. p. 30 SRK.Lt. A. XXVII. 9888. 31 SRKLt. B. XVI. 29. 704. (A tartozást egyébként csak halála után törlesztette a lánya.)
