Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Katona Csaba: A bencés rend mint fürdőtulajdonos az 1860-70-es években
70 Egyháztörténeti Szemle 1/2 (2000) red fejlődésének legdinamikusabb szakaszaként értékelhetjük az 1860-as, ‘70-es éveket — amihez, nem kisebbítve Simon érdemeit, hangsúlyozzuk, hogy elengedhetetlen volt Kruesz Kriszosztom szilárd támogatása Pannonhalmáról62 —, s bár a szakirodalom kevés kivétellel63 ezt zömében nem veszi figyelembe, de megítélésünk szerint a fürdőhely ekkor és nem a hírességek állandó és legtöbbször csupán közhelyszerűen kihangsúlyozott jelenlétének fénytörésében idealizált reformkorban élte igazi fénykorát. Mivel tudjuk ezt igazolni? 1866-ban kezdődött meg a polgári fürdőtelep kiépülése. Korábban nyaralók vagy villák építésére — engedély híján — nem volt lehetőség. Többek között maga a fürdőigazgató, Ecsy László is nemleges választ kapott erre irányuló kérelme ügyében. Az uralkodó csupán 1866 nyarán engedélyezte tizenegy hold terület felparcellázását házhely céljára.64 Érdekes dokumentuma a polgári fürdőtelep létrejöttének — egyszersmind a tihanyi perjel figyelmességének — az az elismervény, amelyben Fink Jusztinián perjel igazolja, hogy a Jókai Mór által ma is álló villája telkéért fizetett összeget a rend bevételezte: „Hogy a Jókai Mór és neje által Balaton Füreden megvett 23dik számú házhelynek ára ötszáznegyvennégy for[int] osztrfák] értékben a Veszprémi Takarékpénztárba folyó év Júl 30án betétetett és a takarékpénztári könyvecske könyvlap 352. folyó sz. 1845 az apátsági pénztárba betétetett igazolom.”65 Megjegyzendő, hogy Fink természetesen nem csupán a Jókai vásárlása után bevételezett összegről írt elismerést saját kezűleg, hanem hasonlóképp járt el valamennyi házhely eladása után. Hogy a parcellázások jóváhagyása mennyire időszerű lépés volt, az megnyilvánult abban is, hogy alig tíz évvel később már újabb területeket kellett erre a célra biztosítani. így jött létre több, a falut és a fürdőtelepet összekötő utca 1877-re.66 Gyógyászat, 1941/16. 232. p. 62 „Nagyobb építkezésekkel járó változásokra azonban csak 1864-től került sor, amikor mind a főapáti, mint a tihanyi apátsági székbe vállalkozó szellemű papok kerültek.” KOSA LÁSZLÓ: Fürdőkultúra és természetszemlélet kapcsolata a felvilágosodástól a XX. század elejéig. In: R.VÁRKONYI ÁGNES, KOSA LÁSZLÓ (szerk.): Európa híres kertje. Bp., 1993. 217. p. 63 „Ekkor éli a reformkor utáni második reneszánszát Balatonfüred.” KOTNYEK ISTVÁN: A Zala-Somogyi Közlöny és a mezőgazdasági ismeretterjesztés (1862—1873). In: KANYAR JÓZSEF - TRÖSZT TIBOR (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása. Kutatások a gazdasági, a társadalmi és kulturális élet szolgálatában. Kaposvár, 1978. 61. p. 64 SZÜCSNÉ MEZEI MÁRIA: Balatonfüred polgári építkezései. In: Műemlékvédelem, 1986/4. (továbbiakban: SZÜCSNÉ, 1986.) 296. p. 65 VeML XII 4/h 1. d. Elismervények a Balatonfüreden eladott házhelyek tőkésítéséről. 66 SZÜCSNÉ, 1986. 299. p.
