AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 11. (Budapest, 2003)

IV. Művelődéstörténet - Fabó Edit: A reflektív társadalomismeret nyilvánossága. A karikatúra megjelenése a dualizmuskori magyar élclapokban

Jókai Mór főszereplésével. Az író egy erdélyi körútján a következő sóhajjal ölelte magához a magyart: „Óh, Erdély dísze, főúr, ide a kebelemre! Mi volna nélküled a magyar!"; a székelyt: „Lúfü székelyem, ide a kebelemre! Mit érne nélküled a haza!"; a románt: „Rumuny testvér, ide a kebelemre! Legderekabb magyar emberulu az oláh!"; a zsidót: „Mózsi, druszám! Kümm an mein Herz! Te vagy dicsősége nemzetemnek. Soll iach leben!"; a cigányt: „More, fistes drusám! Vaskandóre! Ide ázs ín szívemre! Csák én értelek tíged, csak én seretlek tíged testvíri seretettel! Dikhecz!" 17 Az egymásnak boruló alakok a rájuk illő viseletben szerepelnek a rajzon. A magyar és német nyelv használatának összevisszaságát így parodizálta a margitszigeti bálban, ahol Mokány Bérezi szeretne beszélgetni egy fidres-fodros kisasszonnyal: „Hát — Kisasszony: Engedelmi kérem, nem beszelem erősen magyarul. Mokány Bérezi: Núr, ik bitte, bélibe szí dájcs sprekhen, dasz fur mik vird gútesz íbung"; a Privorszky vendéglősnél: „Czövek Mengyi (nagyot kiállt): Kellner! Pinczér: Tessék parancsolni. Czövek Mengyi: Gében szi ájne spájszczédula. Pinczér: Bocsánat, nem értem"; vidéken: „Gyuri: No Pali pajtás, beszéld el, mit tapasztaltál Pesten? Pali (dühösen): Ne is kérdezd, czimbora, a fölfeszített ámmenét a németjeinek, meiner Seel', ma holnap Németországot csinálnak a dicső Magyarhon fővárosából. Das ist doch zum Teufel holen!"; Hobelmayer úr házánál a kisiskolás fiuk, Laczika örömmel újságolta: „Mama, mama! Megérdemlem a tejfölös szamócát. Tanító úr megdicsért, nagyon jól feleltem a magyar nyelvtanból! Az öreg Hobelmayer: Was sagt der Ládzi? Geh Mutterl, sag's mir á. Mama (elmondja). Az öreg Hobelmayer arca felderül: Komm süsesz Burschl, dasz i di abpuszT!" 18 (Szembeötlő az elegánsan kiötltözött dzsentri, Mokány Bérezi tolakodó udvadása, vagy a papucsos, hálósipkás, zsidó Hobelmayer úr jól tanuló csemetéjének beszámolója milyen akadállyal találkozik.) A négy rajzon erőteljes vonások jelenítik meg tárgyi környezetet, a ruházatot, a gesztikulációt A magyarosodás korprogramja gazdag élcbázist képezett. Egzotikus és nehéz nyelvnek számított a magyar. Elsajátítása komoly erőfeszítést kívánt. Választékosan lehet kanyarítani a magyar nyelv indulatos mondatait. Régen is így volt, és még mulattatóbb volt ezt egy idegen szájából hallani. A katonák különösen értettek a magyar nyelv cifrázásához, bár náluk még sokáig németül vezényeltek. Részlet egy vendéglői párbeszédből: „Horrn: Kotona bácsi, tonoljon meg engimet modjorrol, mer azt mondanak, nem tudom tisztán a national nelvit. Tanoljon meg ed jó párr kocskeringos kárremkodásra. Baka: Szívesen. Ezt morzsolja hát le a teins úr: Hogy a porczogós fityfene tüzes seprűvel fusson át az orrodon. Horm: Hugy a pörzsügüs vigyfene tözes söprrővel foson át az orrádon. ...Baka: No, teins úr, olyan magyarrá faragtam, mint a pinty. Horm: Keszenem." 19 Budapest jellegzetes alakjai voltak az iparos réteget alkotó pékek és tejesek. 17 Borsszem Jankó 1871. ápr. 16. 708-709. p. 18 BJ. 1871. júl. 16. 837. p. 19 BJ. 1871. febr. 5. 610. p. 313