AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Dümmerth Dezső: A magyar fejedelemség keletkezése és eszmevilága

vezérrel, akit 904-ben a bajorok egy lakomára csalva lemészároltak.

23 Ilyesmi csak egy alacsonyabbrangú törzsfővel, méltóságviselővel eshetett meg. Kínai és bizánci feljegyzések bizonyítják, mennyire vigyáztak a lovasnomád uralkodók személyes méltóságukra, tekintélyükre még akkor is, ha külföldi követeket fogadtak saját székhelyükön. Ha nem volt eléggé magasrangú a követ, színük elé sem bocsátották. Az pedig, hogy ők maguk engedjenek alacsonyabbrangú külföldi vezérek meghívásának, és — mikor saját alattvalóikkal is csak szűk körben és ritkán érintkeztek — egyenesen külföldre menjenek „lakomázni", ez, bármilyen liberálisan értelmezzük is a szakralitás fogalmát, elképzelhetetlen. Egyébként a „rex" megjelölést a nyugati krónikások éppoly bőkezűen adományozzák mind germán, mind idegen, igazi főhatalmat nem gyakorló törzsfőknek, mint ahogy az arab írók „király" megjelölését sem kell mindig a szó igazi értelmében tekintenünk. Kund vezér „főkirályságát" is nyugodtan egyeztethetjük Konstantin császár feljegyzéseivel, aki csak „vajdákról" beszél, Árpádot viszont határozottan „nagyfejedelemnek" mondja. Ez rávilágít Kund és Álmos családja uralmának nagy különbségére. Ha pedig a 904-ben bajor földön megölt Kurszán nem volt főfejedelem, akkor nem látjuk alátámasztva azt a feltételezett küzdelmet sem, mely Györffy György szerint XIII. századi oklevelek helyneveinek adataiból és a „kende" szó elemzéséből kimutatható lenne. Egyedül századokkal későbbi falvak neveiben rejlő statisztikával próbálja igazolni: Árpád 904 után Kurszán törzsét szétszórta az ország peremvidékeire, hogy maga és családja telepedjék a helyére. Hol van erre bizonyíték? Györffy György a „kende" szóból képzett földrajzi nevek XIII. századnál nem régibb okleveles anyagából vonja le a következtetést: „Abból a körülményből, hogy a felsorolt 19 hely közül 14 a gyepüvonalon és gyepüelvén fekszik, kétséget kizáróan kiderül, hogy a kendek gyepüvédelmi szolgálatot teljesítettek."

24 Ha igaz, hogy a kendek gyepüvédelmi szolgálatot teljesítettek, vajon mivel lehet bizonyítani, hogy a honfoglalás mégis az ő vezérletükkel történt, és 900 körül az ország közepét, Óbudát foglalták el? Továbbá miből igazolható, hogy a gyepüvédelmet pontosan 904 után, „Cussal rex" halálával kezdték csak ellátni? Arra sincs adatunk, hogy az Árpádok „a Kurszán nemzetség elkobzott területét" szállták meg. Györffy maga is megállapítja, hogy az Óbuda körüli, Pest-megyei, Csepel-szigeti síkságon Üllő, Tas és Taksony falvak nevében csupa Árpád-ivadék neve maradt fenn. Ugyanakkor ő maga elmondja azt is, hogy a Kurszán-nemzetség tagjai még a XIII. században is Óbuda környékén, Pest és Pilis megyében birtokoltak, békésen megférve a királyi család szomszédos birtokaival. Megemlíti azt is, hogy az Anonymus által Árpád adományaként leírt Százhalomtól Gyógyig terjedő birtokrész is kezükben volt, a XIII. században is.

23 Dehát akkor létezik-e egyáltalán Kurszán-probléma? Oklevelekkel bizonyítható tény, hogy Kurszán vára Óbudán volt, tény az is, hogy utódaitól az Árpádok kihalásáig nem vette el senki ezen a környéken 23 Annales Einsidelnenses, Mon. Gsrm. SS. III. 140.1. Annales Heremi: Gombos F. A.: Catalogus históriáé Hungáriáé, Bp., 1938. 140. I. Annales Alamannici, uo. 91. 1. Annales Sangallenses maiores, uo. 199. 1. Aventinus: Annales Boiorum, uo. 342—346. 1. E késő-reneszánsz kori (XVI. században író!) utóbbi szerző szavahihetőségéről, aki szerint Cussal rex volt a magyar honfoglalás vezére, ld. Álmos fejsdelem mítosza stb. с tanulmányomat: Filológiai Közlöny, 1971. 428. 1. 24 Kurszán, i. m. 153.1. Újabban ez már másoknak is feltűnt, vö. Solymosi László: Árpád-kori helyneveink felhasználásáról. = Magyar Nyelv, 1972. 179—190.1. 25 Kurszán, i. m. 147. I. Vö. Karácsonyi János: Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Bp. 1901. II. 305—309.1. 214