AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Sándor Ernőné: „Renaissance”. Egy politikai–társadalmi–művészeti és közgazdasági folyóirat története, (1910–1911)

ségének. „Valami egészen egyedülállót, nagyot akart teremteni a magyar irodalomban: létre akarta hozni az újratörő polgári irodalom és a születő proletárirodalom szintézisét — a szocializmus jegyében — írja Kabos. — ... a nagyszabású, de az adott történelmi körülmények között mélységesen irreális programból, ami megvalósulhatott — tiszteletre érdemes, az irodalomtörténet és a munkásmozgalom története számára egyaránt feljegyzésre méltó."

21 Ennek az ügynek szolgálatába elsősorban a Népszavánál folytatott működését állította. Az elgondolásainak megvalósításához szükséges „proletár-jellegű" irodalmi és művészeti folyóirat létrehozásának a feltételei nem voltak meg, így a Népszava Olvasótárát mintegy folyóirat-kísérletnek tekintette, „.. . későbbi folyóirata a Renaissance csak bizonyos tekintetben jelenti ennek az elgondolásnak a folytatását."

22 Milyen célkitűzések hívták életre a Renaissance-otl A hatvanhetes Magyarország megoldatlan kérdéseinek felszínre kerülése, a szociális átalakulás egyre nyilvánvalóbb szükségessége, a haladó értelmiség aktivizálódása, a parasztság, a munkásosztály szerveződése, egyre forradalmibbá váló hangulata — ezzel egyidejűleg a Nyugat irodalmi forradalma, Ady szerepe és hatása óriási indulatokat ébresztettek, utat nyitottak szélesebb körre kiterjedő változásoknak. A radikális értelmiség fórumai, a Huszadik Század, a Nyugat betöltötték a maguk elé tűzött feladatot, s ha mindenfajta várakozásnak, igénynek nem tettek eleget (profiljuknál fogva nem is tehettek), példát adtak, továbblépésre ösztönöztek. A Nyugat voltaképpeni „negatív programjának" eredménye, következménye a Renaissance létrejötte. Kassák idézett feljegyzésében így ír: „új lap — szemben a Nyugattal."

23 Bölöni Az igazi Adyhzn hasonlóan vélekedik: „Épp a Nyugat programtalansága miatt történt az is, hogy a háború előtti években . . . egy Renaissance című erősen baloldali szemle indult "

ы A Független Magyarország 1910. karácsonyi melléklete „A kulcslyuk előtt. Mi készül a magyar művészetben?" címmel kétszáz interjút közöl, ahol Zigány így nyilatkozik: „Engem csaknem teljesen elfoglal a ,Renaissance'. . . . Szembe akartam szállni a ,minden mindegy

1 teóriájával, mely nem a lényeget tartja fontosnak, hanem a formát, s ennek megfelelően dogmaként hirdeti azt az abszurdómot, hogy az irodalom nem egyéb, mint az írás művészete, s a legnagyobb író nem az, aki nagy eszméket hoz, hanem az, aki szépen tud megírni banalitásokat."

2

* Ez a nyílt szembehelyezkedés a l'art pour l'art-ral tehát egyik lényeges célkitűzése. Élesen megkülönbözteti továbbá a Nyugattól a társadalomalakító tendencia. A kifejezetten politikai jellegre való törekvés Zigánynak egy másik — a folyóiratról való elképzeléseit tükröző — megnyilatkozásából derül ki. Nevezetesen az Adyt munkatársnak felkérő leveléből, melyet nem érdektelen teljes egészében közölni. 1910. május 4-én írja: 21 Révész Béla: Velük, értük. I. m. 13. 1. 22 Kabos Ernő: A Népszava Olvasótára... i. h. 28. 1. 23 Kassák i. m. 586. 1. 24 Bölöni György: Az igazi Ady. Bp. 1955. 281. 1. 25 Karácsonyi melléklet 47. í. 205