AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)
Egyéb tanulmányok - Tóth András: Toldy Ferenc és tudományos közéletünk 1849–1860. Adalékok az abszolutizmus korának művelődéstörténetéhez
Toldy maga is világosan látta, hogy az Akadémia kényszerhelyzetbe került. Még a nagygyűlés előtt jelezte Kazinczy Gábornak, hogy bár az Akadémia helyzete azáltal, hogy „cs. kir. magyar tudományos akadémia" lett, politikailag kétségtelenül megerősödött, „de veszt valamit autonómiájából, mert az elnökséget az Igazgatóság csak candidálja, a császár nevezi." Az alapszabályokat illetően pedig nem volt más kiút: „ . . . nem lehetett az akad. veszélyeztetése nélkül azt el nem fogadni" 2 * A nagygyűlés az egész ország ünnepe volt. 1858. december 15-én Desewffy elnöki megnyitó beszédében kifejtette (amire később, hosszú emberöltőkön keresztül nem ügyelt az Akadémia vezetősége!), hogy „az idők szózatát megértettük, s azon munkát, mely a polgárosodásnak a világtörténelemben nyilatkozó parancsszava által ránk van mérve, el kívánjuk végezni," ami elsősorban természettudományos téren tesz szükségessé új munkamódszereket. A nagygyűlés közönsége — Toldy szavai szerint — „ünneplés, méltóságos" volt; „lelkesedett, de komoly, magamérséklő" magatartást tanúsított. 25 Ugyanekkor nyílt 1849 óta először lehetőség új tagok választására. Tiszteleti tagok lettek többek között Lukács Móric, Szilasy János, Mikó Imre, Kubinyi Ferenc és Balassa János. Rendes tagok lettek a nyelv- és irodalmi osztály részéről Arany János, Ballagi Móric, Hunfalvy Pál, Lugossy József; a filozófiai osztály részéről Erdélyi János; a törvénytudományi osztály részéről Pauler Tivadar és Tóth Lőrinc; a történelmi osztály részéről Csengery Antal, Fényes Elek, Podhradczky József és Wenczel Gusztáv; a matematikai osztály részéről Petzval Ottó és a természettudományi osztály részéről Jedlik Ányos, Nendtvich Károly, Pólya József, és Török József. A számos levelező tag közül Gyulai Pált, Jókai Mórt, Szász Károlyt, Greguss Ágostont, Kazinczy Gábort, Szilágyi Sándort, Kruspér Istvánt, GÖnczy Pált és Stoczek Józsefet említjük. Toldy fentebb említett, Kazinczy Gáborhoz intézett levelében kitért a tagválasztásokra és a jutalmak, díjak kiosztására. Megjegyzései jellemzik a kor irodalmi és tudományos életével való kapcsolatát. Egyrészt utal arra, hogy az új írói nemzedék — melyet „fiatal Magyarország 1 '-nak nevez — neheztel rá, „mert Jókai nem kapott koszorút" s mert mellőzték őket a tagválasztásnál. Egyúttal megemlíti, hogy „a Te nem populáris barátod" (t. i. ő maga) mégis illő éljent kapott a közönségtől. — Már korábbi leveleiben célozgatott arra, hogy lemond akadémiai titkári állásáról. Elhatározását a nagygyűlésen észlelt hangulat érlelte meg. Érezte, hogy most kell visszavonulnia; érezte, hogy nem tud kitérni az irodalmi generációváltás rohama és annak következményei elől. Érezte azt is, hogy szembekerült az Akadémia új vezetőségével, mely csupán hivatalnokot látott a tekintélyes, de már korosodó tudósban. Érezte az évek súlyát s azt, hogy a még reá váró tudományos feladatnak közfunkciói miatt nem fog tudni eleget tenni. Halaszthatatlan szervező munkálatok miatt azonban csupán 1861 végén mondott búcsút a titoknoki széknek, melyet harminc évig foglalt el. Kazinczy Gábornak őszinte, kicsit keserű szavakkal számolt be a december 21—22-i bú24 Levelei Kazinczy Gábornak 1858. ápr. 13. és nov. 26. MTA Mss. 4r. 126. 25 Uo. 1858. dec. 24. 359
